A koncepció Nejé, én csak magamévá tettem és használom. Meg most leírom.
Arról van szó, hogy akár tudatosan, akár anélkül, mindenkinek van egy szociális bankszámlája, minden ismerőse felé. (Ismerős alatt egy kicsit szélesebb kategóriát értek: ismerősök lehetnek a haverok, a barátok, a közeli vagy távoli családtagok, de ide értendők a kollégák, a szomszédok, és ide tartoznak a közéleti szereplők, a politikusok is.) Azaz amikor megismerek valakit, akkor nyitok neki fejben egy számlát, melybe egyből fel is töltök valamekkora összeget. Azaz ha a lányom/fiam hazahozza a barátját/barátnőjét, hogy ismerkedjünk össze, az illető egyből egy tisztességes summával indul, hiszen a lányom/fiam szereti. Aztán utána már saját jogon gyűjtöget. Vannak emberek, akik kimeríthetetlen számlákkal rendelkeznek: Nej, a gyerekek, az öcsém és családja, apám. Vannak, akiknél ugyan ez a számla nem végtelen nagy, de azért elég tisztességes. Nem is tudom elképzelni, mit kellene csinálniuk, hogy lenullázódjanak.
Mert le lehet nullázódni. Pont ez a lényege az egésznek. XY indult egy értékkel. Aztán zajlott az élet, hol ő kért szíveséget tőlem, hol én tőle, hol ő mondott valami hasznosat, hol én rángattam ki a depresszióból. A számlán az érték ingadozott, de végig pluszban maradt. XY egy értékes ismerős. De lehet olyan ismerősöm is, aki rendszeresen lenullázza a számláját és már azt hiszem, hogy kész, vége, amikor mond valamit, tesz valamit és hirtelen megint pozitív lesz az egyenlege. Ő már némileg bizonytalan ismerős, képes elveszteni, majd visszanyerni a bizalmamat. Van olyan ismerősöm, akinek az egyenlege szép pozitív volt, aztán olvastam tőle egy homofób fröcskölődést a Facebook-on és egyből lenulláztam. Örökre. És persze van fordítottja is, ismerős, aki anno akkorát, de akkorát segített rajtunk, hogy bármit tehet, nem nullázódik le.
Ebben nincs semmi újdonság, ez egy teljesen emberi dolog. Ha nem is gondolunk bele, de így kezeljük az ismerőseinket. Nej koncepciója csak plasztikusan fogalmazza meg az ösztönösen alkalmazott elveket.
Csak.
Nyilván Harari egyből tudna írni erről a “csak”-ról egy fejezetet.
Recent Comments