Valamikor nagyon régen Andrassew Iván mellé sodródtam egy presszóban. Beszélgettünk. Arra panaszkodott, hogy tele van ötlettel, de egyiket sem meri megírni, mert nem emlékszik, hogy megírta-e már valahol.

Na, éppen így jártam a napokban.

Estefelé járt az idő, az olvasófotelben üldögélve az elalvás előtti citromfűteámat kortyolgattam és egy karikatúraalbumot nézegettem. Aztán az egyik rajznál beugrott egy emlék. Letettem a könyvet és újra lepörgettem a sztorit magam előtt. Tök jó volt. Ezt le kellene jegyezni a blogba, hiszen nekem a blog tulajdonképpen a naplóm publikus fele.
Átültem a gép mellé. Vajon írtam már erről? Keressünk rá. Beírtam két kifejezést, semmi találat. Oké, akkor gyorsan összedobok egy vázlatot, bennük az ütős kifejezésekkel, aztán egyszer majd kidolgozom. Csakhogy már a vázlatolás közben megéreztem, hogy nekem _most_ van kedvem írni. Most jönnek, mit jönnek, özönlenek a mondatok. Bontottam egy üveg bort (csá citromfűtea) és nekiálltam írni.
Hajnal kettőre lettem kész. De végig élveztem az egészet, meg hát el is készült egy írás.

~oOo~

Másnap beléptem, hogy egy kicsit átcsiszoljam. Aztán eszembe jutott egy harmadik keresőkifejezés. Rákerestem azzal is, és… bakker. Ott volt az eredeti írás. 2006-ból. Ezt a blogot 18 éve írom és 16 évvel ezelőtt egyszer már megírtam ezt a sztorit. Ami megnyugtató volt, az az, hogy a történet ugyanaz volt most is, nem színezte tovább az agyam. Ami szintén látszott, az az, hogy jobb lett a stílusom. A mostani írás dinamikus, letisztult, a régi meg olyan, mint mocsárban biciklizni.

Csak hát… mit csináljak? Tegyem ki még egyszer? Tény, hogy a régi olvasók gyakorlatilag teljesen elkoptak, az újak meg nyilván nem olvasták. De mi van, ha mégis van egy törzsolvasó, aki kommentben figyelmeztet? Az elég ciki lenne.
Dobjam ki az újat? De az tetszik jobban.
Végül azt találtam ki, hogy a régi írástól szabadulok meg, de úgy, hogy nem borítom fel az időrendiséget. Azaz kitöröltem a régi írás _tartalmát_, de magát a posztot megtartottam, azaz egyszerűen belemásoltam az új szöveget.

~oOo~

Azaz aki kíváncsi az írásra, akár azért mert emlékszik a régire és össze szeretné hasonlítani az újjal, akár azért, mert nem ismeri a sztorit és szeretne egy jót vigyorogni, szóval erre a linkre kell kattintani és már lehet is olvasni az 1981-es német szakmai gyakorlat rövid, de megragadó történetét.

Szerencsés beszólások 2

(Igen, az külön komplikálta a helyzetet, hogy ez egy témán belül a második írás volt, azaz valahol ott kellett maradnia az előző írás mellett.)