Előkészületek
Most egy kicsit túl fog tengeni a Balaton a blogon. Miközben kerültük kajakkal a tavat, én már fél szemmel az északi part hegyeit méregettem. Ekkor ugyanis már eldöntöttem, mit eldöntöttem, meg is terveztem a következő túrát: veszprémi indulással végigbringázni a Balaton-felvidéken, utána felcsúszni a Sümeg-Ajka vonalon, onnan pedig a Déli-Bakonyon keresztül vissza Veszprémbe. Impozáns terv, tele izgalmas momentumokkal. A Balaton-felvidéken olyan utat terveztem, amely minimálisat megy aszfalton. Murva, földút. Van belőle éppen elég és ezek mennek a legszebb részeken. Sümeg, Ajka csak átvezetések, utána viszont egy jó nagy tekergés Úrkút körül, aztán fel a Kab-hegyre, majd az erdő határán be Veszprémig… nyilván szép is, de nekem emocionálisan is torokszorító, azért csak ezen a környéken telt el a házasságunk első hat éve és itt születtek a gyerekek is.
Szóval ez volt a terv. Csütörtökön indulok, szombaton érkezek haza.
Aztán jött az időjárás.
– Kedd: hűvös, szeles idő, de száraz.
– Szerda: meleg, száraz idő, nagyon szeles.
– Csütörtök: délelőtt meleg, borult, erősen szeles idő, délután megjelennek a viharok.
– Péntek: erős lehűlés, a viharokból folyamatos eső lesz.
– Szombat: még erősebb lehülés, eső.
Hát ez nem oké.
Először is, előrébb kellett hozni a túrát két nappal. Az eredeti tervem semmilyen munkámmal nem ütközött volna, a mődosított viszont igen. Megoldottam.
Csakhogy az útvonal sem stimmelt. A csütörtök ugyanis összement, fél nap lett belőle. Fél nap az érzelmileg fontos bakonyi részekre? Na ne. Fél nap a Balaton-felvidék szépségeire? No way.
Végül hétfőig vártam. Akkor mondták be a meteorológusok a frankót. Én pedig fájó szívvel, de újraterveztem mindent.
– Ekkor hoztam előre két nappal a túrát. Öngyilkos húzás volt, ugyanis a túrára való felkészüléshez _szükségem volt_ a három napra. Nemrég érkeztünk még csak haza a balatoni evezésből, sem a kocsi, sem a túrafelszerelések nem álltak még készen az új túrára. Nem ez volt a legdurvább, inkább csak a helyzet érzékeltetésére írom le: a kajakos pólókat még kilötybölni sem volt időm, úgy vittem ezeket bringás pólóként magammal. Minden napra be volt osztva, hogy mi mindent kell megszerveznem, összeraknom, megszerelnem, elpakolnom, visszapakolnom. Na, ez mind besűrűsödött egy délutánra.
– Mondanom sem kell, semmilyen terv nem volt. Addig oké, hogy végigmegyek Veszprémből Badacsonytomajig a Balaton-felvidéken, de utána mi legyen? Jó, menjünk vissza is ott. Nem rossz ötlet, de nem is jó. A visszaútra már nem tudok hasonlóan rusztikus utat tervezni, az már zömében aszfalton menne, csakhogy azt ismerem, nagyon is ismerem. Ettől még lehetne, de nem annyira izgalmas, mint amennyire nehéz.
– Végül beugrott a megoldás. Első nap: a tervezett. Alvás a tomaji kempingben. Második nap: tekergés a tanúhegyek között, illetve egy gyors kör a Keszthelyi-hegységben. Mindkettő régi elmaradás pótlása: amíg errefelé laktunk, a korábbi portyáim maximum Zánkáig terjedtek, a Keszthelyi-hegységet állandóan csak nézegettem, de soha nem jutottam el odáig. Most itt van az alkalom. Harmadik nap: a tóparti kerékpárúton amilyen gyorsan csak lehet, feltekerni Veszprémig, lehetőleg még a délutáni vihar előtt. Jó? Persze, hogy jó.
Ez lett belőle. Kicsit spoilerezek, de ennyi belefér.
A lila vonal volt a tényleges túra, a kék a tervezett. Látszik, hogy Veszprémből lementem valahogy Tomajba, de nem a tervezett útvonalon. Balatonszőlős felett a hegyekben kifogtam egy ritka aljas defektet, végül keresnem kellett egy benzinkutat, az meg csak Balatonfüreden volt. Így az északra tendáló kék vonal helyett lementem Füredre, majd az Aszófő-Pécsely-Vászoly vonalon kapaszkodtam vissza az eredeti trekkre.
Nos, éjjel tizenegyre szereltem meg mindent és pakoltam össze a felszerelést. De sikerült. Gyors alvás, hiszen ötkor már csörögni fog a vekker.
Recent Comments