Hogy ne csak a negatív jellegű történésekről írjak. A Pilisi Erdőgazdaság olyat csinált, amilyet eddig még soha: betartotta az igéretét. Azt igérték, hogy a kivágott fák helyére új, őshonos fákat ültetnek.

Kicsit vicces ez az ‘őshonos’ fa felemlegetése. Ez az erdő, a teljes déli-keleti védőzónával együtt, a XIX. században lett telepítve, azért, hogy megfogja az alföldi homokot, ne legyen tele vele Budapest. Na most egy 150 éve telepített, védelmi célú erdőnél nem igazán értelmezhető az őshonos kifejezés.

Persze ettől még nagyjából érthető, miről beszélünk. Az akác egy gyanús fa, rövidtávon megköti ugyan a talajt, de hosszú távon már károkat okoz. Mindenki jobban örülne egy tölgy, cser, nyár, kőris erdőnek. Vannak ilyen fáink is persze, de a zöm akác, illetve feketefenyő. Eddig az volt, hogy az erdőgazdaság kopárra irtott egy-egy erdőrészt… aztán úgy is hagyták. Az akác már csak olyan, hogy újra kihajt. Igaz, ekkor már nem fák lesznek belőle, hanem elvadult bozótos, de az is betakarítható. Egyetlenegyszer fordult elő olyan, hogy kiirtottak egy nagyobb fenyvest és a helyére fákat ültettek. Akácot.

Ehhez képest kellemes meglepetés az, hogy a most kipusztított feketefenyők helyére megint ültettek fákat és ahogy a csemetékből meg tudom itélni, ez nem akác. Jó, persze, ki kell várni, de előbb-utóbb megint erdő lesz az utcánk szélén.