Day: April 5, 2022

Előkészületek
2022.03.28; hétfő

Mi legyen a neve a túrának?
Kisalföld túra? Ahhoz túl sok a mászás: Gerecse, Sokoró, Vértes. Az ötből két nap 1000 méter körüli szint, majd emellé még egy 600 méter körüli. Ez minden, csak nem alföld.
Aztán jött az időjárás és kisegített.
Egy hónapja tart a szárazság. Ami rossz a mezőgazdaságnak, de ez a váratlanul kellemes márciusi tavasz, a napsugárral, meleggel nagyon jól esett mindenkinek. Nem mondom, hogy nem használtam ki. Ennél nincs is jobb idő bringavásárláshoz és bejáratáshoz. Az utóbeállítást még meg kellett várnom, a szervíz két hétre vállalta be a kerékpárt, azaz ennél gyorsabban nem tudtam összekészülni a túrára. Nyilván szívtam közben a fogam, a túrázós jó idő előbb-utóbb véget kell érjen.
Bingó.
29-én, kedden reggel fogok indulni és 2-án, szombaton jövök haza.
Öt nap. Négy évszak.

Szóval. Kedden még nyárelő. Zavartalan napsütés, 15-35 km/h közötti szél, igaz, nyugatról, azaz totál szemből, viszont 21 fok. Szerdára beborul az ég, 25-51 km/h közötti szél, kicsit srégen szemből, a max hőmérséklet leesik 16 fokra. De a hajam még bírja. Csütörtökön elcsitul a szél, viszont egész nap esni fog az eső. A hőmérséklet tovább esik. Pénteken ismét erős szél. Az ég borult lesz, a hőmérséklet bebukik 10 fok alá. Szombaton közepes szél, egész napos eső. A maximális hőfok leesik két, azaz kettő fokra. A maximális.

Négy Évszak túra. Ez jó név lesz. Hiszen a nyárban indulok és a télben érkezek. Közel húsz fokot esik a napi csúcshőmérséklet és lesz kétszer is egész napos, őszies eső. Vagy tavaszias.

Nézd meg ezt a fényképet.

Felhívnám a figyelmet a nyeregtáskára. Bikepacking viszonylatban ez már egy groteszk karikatúra. Hiszen az egész arról szól, hogy _nem_ pakolom be a fél szekrényt. Csak hát… arról nem volt szó, hogy négy évszakra kell ruhát pakolnom. Induláskor nyár volt, azaz rajtam könnyű ruha, minden más, úgymint sapka, sál, kesztyű, télikabát, mind bent voltak a ruhástáskában. Nos, ezért olyan böszme nagy. Meg a tartalék ruházatoktól. A tavalyi felhőszakadásos bringázás során kiderült, hogy vízhatlan ruha nincs, a helyes stratégia a gyorsan száradó ruha, abból is kettő, így amíg a vizes szárad, a párjában tudok menni. (Kivéve a cipő. Azzal még nem tudom, mi lesz. A múltkori felhőszakadás után egy hét alatt száradt ki.)
Másfelől viszont kérni sem kérhettem volna jobb tesztelési időjárást. Mindent ki tudok próbálni, ráadásul egy túrán belül. Így kell hozzáállni.

A túraterv úgy néz ki, hogy Pestről becélozom a balatoni bringautat, azaz Biatorbágy, Etyek, kanyar Bicske felé, egy kis mászás a Gerecsében, az első éjszaka Tatán. Innen egy könnyű szakasz Pannonhalmáig. Csütörtök lesz a kirándulónap, Pannonhalmáról Győr, utána Tényő, egy mászás a Sokorón keresztül, alvás ismét Pannonhalmán. (Mivel egész nap esni fog az eső, ez a túra elmaradhat.) Következő nap át a Vértesen, alvás Kápolnásnyéken. Végül utolsó nap haza. Eredetileg terveztem egy kanyart Ercsi felé, hogy majd a szigeten megyek haza, de megint egész napos esőt ígértek, szóval lehet, hogy egyszerűen csak hazatépek.
A szállásokkal nem vacakoltam sokat, gyakorlatilag a szallas.hu-n mindenhol egyből találtam megfelelőt.

Majd pár perccel az indulás előtt lemondták a pannonhalmi szállást. Ülhettem vissza a gép mellé és variálhattam át az egészet. A Kisalföld teljes mértékben kimaradt, lett belőle egy Tata-Velence körtúra. Három nap. Illetve már ekkor felmerült a fejemben, hogy ha olyan állapotban leszek és az időbe is belefér, akkor lehet, hogy a második nap behúzom a két napi adagot. Saccra olyan 140 kilométer lehet és 1000 méter szint. Viszont megúszom az armageddoni méretű esőt.

Jó. De akkor mi legyen a neve a túrának?
Nos, így alakult ki a tök semleges Tata-Velence körtúra név.

Pár keresetlen szó a velencei Drótszamár kempingről. Tök jó hely lehetne. Vízparti kemping. Van fapados olcsó szállás, van közepes és van igényes, de még megfizethető. A nevük is utal arra, hogy kerékpárbarát hely. Eddig általában itt is szoktunk megszállni.
De sohasem volt egyszerű.
Egyszerűen kommunikácóképtelenek. Telefont nem vesznek fel, emailre nem válaszolnak, Facebook chat-re nem reagálnak. Nem csak úgy, egyszer-kétszer, nem. Soha. Ha benézel az FB oldalukra, láthatod, hogy tele van erre utaló hozzászólással. Most is ugyanez volt. Én pedig nem erőltettem.
Mondhatod, hogy nagy a kemping, le kell menni, aztán úgyis lesz valami. Nem biztos. Rendszeresen szoktak olyan rendezvények lenni, ahol lefoglalják az egész kempinget. Futottunk már bele ilyesmibe. De a nem sátor jellegű helyek száma is korlátos, vakon, információ nélkül nem szívesen tervezek ide szállást.
Szóval ennyi.
Ami elkeserítő, az az, hogy a tó melletti településeken majdhogynem balatoni árak vannak, ha csak átutazóban szállnék meg egy éjszakára, az is cefet drága. De végül Nyéken lett jó szállás.