Millenniumi Földalatti Vasútvonal

halk szonettként borult az éjszaka sátra a tájra.
állok. s a tó közepéről a hold sugarán tör elő hozzám az éjjeli kép:
kis kenujukban lágyan ringva rendőrök ülnek és adnak hálát.
lányos az arcuk, boldog a napjuk s halkan így fuvolázzák:
monga-onga ne evezz most kérlek, hoj hoj huj huj lá lá lá

de hogyha majd leszakadnak az erkélyek,
akkor majd végre belátják a vendégek,
hogy ez a ház, nem olyan, mint a többi ház
más
más

és akkor majd bekopognak a sintérek,
hogy legyünk lakói megint lent a pincéknek
de az a nyár soha többé nem lesz már
nyár
nyár

Hogyha majd leszakadnak az erkélyek

Mint egy álom. A 80-as évek közepén volt egy zenekar. Jöttek a semmiből, kiszórtak húsz-harminc egyedi, izgalmas hangszerelésű és szövegű dalt, majd visszamásztak az ufójukba és eltűntek. Nyom nélkül. Évtizedekig nem lehetett tudni róluk semmit.
Szerencsére most már lehet.

Leave a Reply

Your email address will not be published.