Strapás időszak ez.

Karácsony. Már jó régen megegyeztünk, hogy senki nem vesz ajándékot senkinek, maximum valami apró izét, max 5e pénz, hogy azért mégis legyen már valami a fa alatt. Valójában ez a leggyilkosabb húzás, hiszen valami apróságot a legnehezebb venni a másiknak. Egy csomót kell csavarogni, mire egyáltalán beindul az ötlet, meg hát ne legyen már valami felesleges cucc, na ilyenkor örülünk annak, ha a fater szereti a bort, mert vele legalább könnyen végzünk.

A továbbiakban kicsit homályosan kell fogalmaznom, mert hát még nincs karácsony. Szóval van egy ember, akinek nagyon nehezen találtunk ki bármit is. Végül egyik este meglett. Frappáns cucc, tutira örülni fog neki.

Vegyük meg.

Webshop. Kosár. Fizetés. A covidra való tekintettel nincs utánvétel, csak bankkártya. Jó. Fizetnék. Azt írja az oldal, hogy átirányít a Global Payment oldalára. Aztán nem. Kövér error. (Tízből kétszer tényleg átirányított, ekkor a kártyaadatok megadása után jött a kövér error.) Hát, izé. Nem szívesen engedném el, tényleg nehezen találtunk rá erre a cuccra. Gép újraindítása. Különböző böngészők. Cache törlése. Semmi. Az azért látszik, hogy network error, azon belül is timeout. Felhívtam az üzletet. Nem vették fel. Hát, jó, biztosan van Facebook oldaluk is. Volt. Azon belül is volt egy poszt, melyben a nagy karácsonyi vásárlásra buzdítottak. Ember. Engem már nem kell buzdítani, megvan a pénzem, megvan mit akarok venni, neked megvan az árud, csak éppen nem engeded, hogy fizessek. Na, ide beírtam, mi a bajom.
Nem sokkal később csörgött a telefon. Visszahívtak az üzletből. Elmondtam, mi a bajom. Tudnak róla, vizsgálják. Oké, kösz, bocs a zavarásért. Öt perccel később újabb hívás, elhárították a hibát, feljön az oldal. Izé. Az néha nekem is feljött. Nem az volt a baja. Hanem, hogy nem lehetett továbbmenni. Akkor még dolgoznak rajta. Ja, mondtam, csak éppen 14 nap múlva karácsony, a szállítási idő meg 10 nap.
– Hmm. Mit is szeretnék? – kérdezte a hapsi.
Megmondtam.
– Ez raktáron van?
– Igen. A weboldaluk szerint ott van.
– Hmm. Nézem.
Nézte.
– Nos, nincs raktáron. Le kell gyártanunk. Ez nem lesz ott karácsonyra.
– De a weboldal…
– Készlethiba.
Már csak a telefon lerakása után jutott eszembe, hogy meg sem kérdezte a rendelt termék pontos változatát. Ezek szerint a komplett termékcsalád készlethibán lenne? Atyavilág, mekkora kupleráj lehet ott.
Egy óra múlva üzenet a Facebookon. Most próbáljam meg, működik.
Tényleg reszeltek valamit rajta. Eddig ugyanis amikor hiba történt, bejött egy lekezeletlen hibaüzenet és zárhattam be a böngésző ablakát. Most viszont egyrészt mindig bejött a Global Payment oldala, másfelől meg már le lettek kezelve a hibák, visszakerültem a webshop Kosár oldalára. Hibaüzenettel.
Csak hát ez sem az igazi. Birkózzunk. Vagy a harmadik próbálkozásra túljutottam a kártyabekérő ablakon. (Ez sem volt kispálya, a kártyaszámbekérő mező rendszeresen eljátszotta, hogy beírás után négyesekre tördelte a számsort, majd a végén közölte, hogy nem jó a formátum. Ilyenkor nem lehetett mást csinálni, mint bezárni az ablakot és kezdeni újra. Hiába toltam be a számot copypasztával, keepasszal, Google validációval. (Ez utóbbi ugye azt jelenti, hogy a Google megjegyezte a kártya adatait, majd amikor onnan akartam betölteni, akkor előtte leszed 300 forintot a számlámról, majd rögtön törli is a tranzakciót, mindezt azért, hogy biztos legyen abban, hogy jó és működőképes a megadott bankkártya.))
Szóval próbálkoztam. Már eleve a kártyabekérő ablak rohadt lassan jön be – ha egyáltalán bejön – utána meg a hülye bevitelformázás, maradjunk annyiban, hogy kis híján pezsgőt bontottam, amikor túljutottam ezen az akadályon és megjelent egy homokóra, miszerint a 3D szolgáltatás validál. Oké. Csináld. Aztán villanás, webshop, kosár, hibaüzenet.
De legalább látszott, hogy van élet a kártyabekérő ablakon túl. Erőltessük tovább.
És igen. Úgy a hatodik-hetedik próbálkozás során túljutottam ezen a validáción is. Megjelent a bankom Multifactor Autentikáció üzenete. Hurrá. Mobiltelcsi. Banki web app. Ujjlenyomat. A kurva anyád, nem ismeri fel. Hatjegyű pinkód. Mi a fasz is volt? Beugrott. Még időben beléptem, leokéztam a tranzakciót. A számítógép képernyőjéről eltűnt az üzenet, visszaugrottunk a Global Payment oldalára. Várakozás. Majd újból elindult egy 3D validálás. Minek???!! Vártam. Feszülten meredtem a képernyőre. Sikerülnie kell! Meg tudod csinálni! Majd kábé két perc múlva webshop, kosár, hibaüzenet.
Na, ekkor basztam falhoz a kezemben lévő mobiltelefont.
Darabokra tört a burkolata, a kamera különösen szétesett. Ennyi. De legalább megvan, mivel fogom meglepni magam karácsonyra. A béke, a boldogság, a szeretet ünnepére.

PS1.
Csak hogy lezárjam a történetet. Aznap délután még vagy harmincszor nekifutottam. Nagyjából négyszer jutottam el a végéig, azaz addig, amíg a második 3D validálás fut timeoutra. Fizetnem egyszer sem sikerült. Közben folyamatosan kommunikáltunk a Facebook Messenger-en keresztül, de nem sült ki belőle semmi.

PS2.
Egyértelműen látszott, hogy a hibát a Global Payment szolgáltatás leterheltsége okozta. Ezüsthétvége, pandémia, elbaszott folyamatok… nem bírta a rendszer. De ne menjünk el a webshop felelőssége mellett sem. Amikor a vírushelyzet miatt kizárólag online forgalmazásra álltak át, végig kellett volna gondolniuk a helyzetet. Ha csak és kizárólag egy fizetési módot hagynak meg, az bizony vaskos SPOF. Mert ha azzal gond lesz, megáll az egész szolgáltatás. És persze mikor van gond? Karácsony előtt, Amikor a legnagyobb lenne a forgalom. És tényleg nem kellett volna más, csak az, hogy valaki használja az agyát. Ugyanis simán megtehették volna, hogy kitesznek a webshopba egy bankszámlaszámot, figyelmeztetnek – akár egy extra levéllel is – hogy a közlemény rovatba írjuk be a rendelésszámot, és már mehet is az előre utalás. Vészmegoldásnak tökéletes. Ingyen van. Nem gondoltak rá. Most szopnak.

A baj csak az, hogy én is.

PS3.
Délután négykor a Global Payment jelezte, hogy sikerült elhárítaniuk a hibát. Fel tudtam adni a megrendelést.