Illa berek, nádak, erek

Messziről kezdem.
Amikor ideköltöztünk, a ház végében, az út túloldalán gyakorlatilag a képünkbe vigyorgott egy ocsmány betonfal. Egy juharfa volt előtte, két csotvasz vadszilva és persze az óriási nyárfák, de ezek mindegyike a fal fölött hajtott ágakat. Mi meg ezt a betonfalat láttuk a teraszról.
Nekiálltam eltüntetni. Mindennel, ami szembejött.
Egyik nap egy haverom a közös levlistánkra bedobta, hogy van nála egy csomó dísznád. Annyira jól érezte magát a kertjében, hogy elnyomott minden más növényt. Ha kell valakinek, szívesen kiássa és odaadja a fölösleget.
Gyorsan nő? Elnyom mindent? Ez kell nekem. Elmentem érte és hoztam tíz tövet. Mindet elültettem a kerítés mellé.
Kilenc elpusztult. Az az egy, amelyik megmaradt, az meg pont olyan nyomorult helyen maradt meg, bent a szilvafák és a juharfa között.

Azóta sok idő telt el. Mára teljesen sikerült beültetnem a terepet: az udvaron belülre, az udvaron kívülre és az út túloldalán a betonfal előtti csíkba kiültettem egy csomó gyorsan növő takarónövényzetet. Annyira gyorsan nőnek, hogy tavasszal, amikor elkezdenek levelet hozni, alig lehet megkülönböztetni egymástól a növényeket. Azt az egy szem nádbokrot a téltől eltekintve például nem is látni, pedig immár elég nagyra nőtt.

Pénteken dolgozgattam, amikor kinézve az ablakon azt láttam, hogy nagyon hajolgatnak a növények. Ez nem normális. Kisétáltam a kerítésemig. Nem láttam teljesen tisztán, de valami hapsi valamivel nagyon birkózott a betonkerítés tövében. Hmm. Igazából nincs ott semmi értékes, nem feszegettem a dolgot. A növények majdnem egy óráig hajladoztak. Már tényleg borzasztóan kiváncsi voltam, mi lehet ez, de gondoltam, majd később megnézem.

Nos, valaki gyökerestől kiásta a nádbokrot és elvitte.

Én meg csak néztem bambán. Aztán elnevettem magam.

Szóval. Nem tudom, ki vagy. Azt sem tudom, hogy olvasod-e ezt az írást. Tudjál róla, hogy az ott egy másvalaki által ültetett, némileg gondozott nád volt. De ha te olyan helyre teszed, ahol egész évben látszik és gyönyörködni fogsz benne, akkor legyél boldog vele. Nálad jobb helyen lesz, mint itt.

Viszont minden más bokor tabu. Azokért már harapok.

PS.
Persze, hogy nem ennyire egyszerű a helyzet. Pár nappal később vettem alaposabban szemügyre a sávot és ekkor vettem észre, hogy valaki elcsente az egyik japánbirset. Nem arról van szó, gyökérről bármikor tudok szaporítani, de ez már egy hároméves, dekoratívba forduló példány volt. Ezt a három évet lopta el a tolvaj. Rohadjon meg.

4 Comments

  1. Biztos én nem ismerem a világot eléggé, de miért lop valaki el egy élő bokrot?

  2. biztos az volt a feladata, hogy szerezzen egy rekettyest

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

© 2020 MiVanVelem

Theme by Anders NorénUp ↑