Month: December 2019

Kiesett Chisnall. Az új nyílkészletével. Hmm…

Hogy miért a Wizzair jutott először eszembe? Rejtély.
Hiszen ők még nem találták meg a monetizálási lehetőséget.

Ha nem lenne ez a torokgyík, akkor tulajdonképpen jól is érezhetném magam.
Két kedvenc tevékenységem, melyekre épp most van időm és lehetőségem.

(Csak hát ülni is csak úgy tudok, hogy tele vagyok tömve Voltarennel. A szokásos megfázásos izületi gyulladás.)

Nem tudok eladni. És vásárolni sem.

Ezen nincs mit fényezni, tudom magamról. Imádok piacokon lófrálni, nézegetni az embereket, de soha nem veszek semmit, mert ahhoz alkudni kellene, azt meg nem tudok.

Egyetlenegyszer sikerült. Isztambulban, a bazárban. Nej valami sálat akart venni, a pénz meg nálam volt és fizetés előtt a csajszi valami hülyeséggel annyira feldühített, hogy gátlástalanul ordítani kezdtem vele, aztán a lányommal, végül bejött a képbe a kereskedő is, na ő kapta a legnagyobb adagot, ijedtében el is engedett vagy 50%-ot.

Akkor fenyőfa. Hogyan vásárol fenyőfát az Igazi Férfi? Végignézi a választékot. Csóválja a fejét. Ej! Naa! Hát nincs itt egy jó fa sem? Odajön az eladó. Van maguknak jó fájuk is, vagy csak ilyen nyomorékok? Kikérem magamnak! Hát, kérje. Viszlát. Aztán az Igazi Férfi elmegy még vagy négy helyre, mindenhol leszólja a választékot. Majd visszamegy az elsőhöz. Mennyiért adja ezt a szart? Nem mondja? Ez még viccnek is durva. Viszlát. Félóra múlva visszamegy, megajánlja az ár felét. Aztán megegyeznek 75% körül.

Hogyan vásárolok fenyőfát én?

– Elnézést – fordultam az eladóhoz – Mi a színkód?
– A sárga 12e. A rózsaszín 15e. A piros 25e. A narancssárga 35e.
– Köszönön. Akkor szétnézek.

Szétnéztem.

– Legyen kedves, jöjjön. Választottam.
– Melyik lesz az?
– Ez a sárga.
– Hmm, nagyon jó fát talált.
– Igyekeztem.
– Úgy értem, túl jó fát talált. Ennek rózsaszínnek kellett volna lennie.
– Lehet. De sárga.
– Igen… igen, de nem értem.

Becsomagoltuk.

– Mennyi lesz?
– 14e.
– De hát ez sárga…?
– Inkább rózsaszín.
– Na jó, rendben. Tessék.
– Köszönöm. Boldog Ünnepeket!
– Magának is!

És hazafelé már azon filóztam az autóban, hogy milyen jó üzletet csináltam, hiszen rózsaszín kategóriába eső fenyőfát vásároltam ezer forinttal a kategória ára alatt. Miközben valójában az árus alkudta fel az árat 2e forinttal.

Tegnap este szólt Nej, hogy nincs meleg víz. Tényleg nem volt. Meg fűtés sem. A kéményseprők piszkáltak valamit a kazánon, amikor mértek. Na, azóta nem dolgozik a rendszer. Pontosabban úgy csinál, mintha dolgozna, csak éppen az output hideg.
Oké. Holnap.
Addig még élni is kell.
Éjszakára a nappaliba vackoltam be, a kanapéra. Nem fertőzünk. Meg az már olyan otthonos. Van zene. Még ha nem is sikerül aludnom, jól eltelik az idő reggelig.
Feltéve, hogy van fűtés. Ugyanis a nappali a lakás leghidegebb része.

Aztán reggel. Pokrócba csavarva kortyolgattam a mézes teámat. Beszélni nem tudtam. Vicces lesz így kirángatni a kazánszerelőt. Érezte a pacák, hogy addig nincs értelme felvennie a telefont, amíg nem iszok egy újabb mézes teát és meg nem jön a hangom. Végül harmadikra felvette.

Nem részletezem. A problémát az okozta, hogy a dugó rosszul volt beledugva a konnektorba. Úgy értem, fizikailag jól, de nem volt mindegy, hogy melyik dugóba kerül a fázis. Mert a készülék fázisérzékeny. Azért ez… ha lett volna bennem egy kis élet, akár még dühönghettem is volna.

Aztán bevonszoltam a kukát, csináltam ebédet, elvittem a főzőlapot a hulladékudvarba, majd dokinéni. Mert nagyon szarul voltam.

Ezt mindig úgy furcsálltam. Hogy amikor az ember a halálán van és legszívesebben magára húzna egy pokrócot és négy napig ki sem bújna az ágyból, nos ilyenkor kell elmenni a körzeti orvoshoz, 3-4 órát várakozni egy csomó beteg ember között, egy kényelmetlen széken feszengve. Aztán sorbanállás a gyógyszertárban, kész tortúra.

Na mindegy, megvolt. A dokinő szerint bár most nem úgy néz ki, de végül meg fogok maradni. Mindenesetre rég látott már ilyen pocsék torkot.
Én úgy általában szeretem, ha dícsérnek, de ezt most ki tudtam volna hagyni.
Egy hetes antibiotikum kúra. Kimarad a hétvégi lazítás. Kimarad a hétfői sparheltparti. A szentestére nagy gonddal összeállított borsort is csak nézni fogom.
Ilyenkor az ember meghal egy kicsit.