Lisszaboni hosszú hétvége
Előkészületek
Nyilván. Nyilván megint kész idegbaj volt az indulás.
Péntek délután indult a gép. Csütörtök délután még nem volt kész a programterv. Minden be volt ömlesztve egy text fájlba, aztán egy másikba linkek, idézetek, ebből állítottam össze éjszaka valami programot. Aludni meg csak a lúzerek szoktak.
Péntek kora reggel még futottam egyet (szvsz ez már némileg beteges, de inkább ilyen szenvedélyeim legyenek), aztán megnéztem a kinti időjárást (szokatlanul erős kánikula, istenem, valószínűleg élvezni fogom), ehhez mérten pakoltam, összeraktam a technikát, szerencsére semmit nem kellett töltenem, mert még a balatoni túra után töltve maradtak.
Alig hittem el, de még lett időm borotválkozni, hajat mosni, körmöt nyírni is. Rendeltem egy pizzát, és ebéd után belegyömöszöltem a napba még egy rövid szivart is. Igaz, nem az a kertnézegetős szivar volt, egy vaskos köteg számlával ültem ki a teraszra és utaltam, mint a kisangyal, meg hó vége, munkaidőnyilvántartás, számlázás… eh. De a lényeg, hogy ez mind-mind belefért.
A taxi kettőre jött, pont elkészültem mindennel.
Mehetünk.
De azért… kutya ez az élet. Feszült vagyok, mint egy felajzott íjhúr. Utazás előtt le kellene lazítanom. Ha lenne rá egy fél napom, meg lehetne oldani békésen. De van rá egy órám. Ekkor csak borral és szivarral megy, igaz, a taxiban a mosolyom már némileg botoxos, de ki nem szarja le.
Megérkezés
2019.05.31; péntek
Work like a charm. Vagy ahogy a magyar mondja, csúszik, mint olajos hal a klotyóban.
Indulás után már elképesztően simán ment minden.
Én sem hittem volna, de mint egy Roger Moore akciófilmben, másodpercre megterveztünk mindent és másodpercre pontosan be is jött minden. A taxis 10 perccel korábban érkezett, de mi is 10 perccel korábban mentünk ki a ház elé. A szekun gyorsan átmentünk, egyedül Nej körömvágó ollója okozott komplikációkat, de megúszta élve. A repülőgépen nem volt ordító gyerek, igaz idióta felnőtt annál inkább, viszont szét voltunk ültetve, hozzám meg egy sem jutott.
Hamarabb érkeztünk, még arra is várnunk kellett, hogy kipaterolják a Ryanair gépet az állásunkból.
Kijöttünk a terminálból, átbuszoztunk a másikhoz, lementünk a metró aluljáróba. Megérte az előzetes tájékozódás, egyből megtaláltuk az üres jegyautomatát. Elmész a tömeg mellett, aztán jobbra fordulsz. Ott árválkodik az automata, senki nem használja. Miközben a többit meg, melyek a főúton vannak, vagy százan állják körbe.
A metrón ugyan folyamatosan bámultuk a táblákat és a megállókat, de ez is sima volt. Google maps-en legyűjtöttem a szállásközeli boltokat, nyitvatartással együtt, na meg fényképeken ellenőriztem, hogy melyik boltnak van boros részlege… és erre mind szükség is volt. Mert úgy érkeztünk meg, hogy a környékbeli boltokból már csak egy volt nyitva, szerencsére boruk volt, igaz, más se, de vettünk mindenféle csipszeket és jól elvoltunk este otthon.
A szállásadóval már a reptéren felvettük a kapcsolatot. Aztán tökéletes jegyvásárlás, a metrón küldtem sms-t, miszerint úton vagyunk, leszálláskor már a kezemben volt az összes információ, mire a boltot megjártuk és felértünk a szálláshoz, már ott is volt a csaj, tiptop átvettünk mindent, ez is flottul ment. Like the charm…. van kulcsunk, a hűtőt meg televágtuk borokkal.
Az adaptálódásunk olyan jól sikerült, hogy félóra múlva visszaszaladtam a boltba frizzantéért és zöld borért, aztán… elengedtük végre magunkat. Nagyjából mindenkinek van miért. Nejnek és nekem munkahelyi/hétköznapi szarságok, de özönvízszerűen, szerencsétlen lánynak meg államvizsga, diplomavédés a kanyarban.
Volt mit leöblítenünk.
Megtettük, amit lehetett.
Zöld bor. Egy kiemelkedő dolog, melyet Portugáliában semmiképpen ne hagyj ki. Imádom. Könnyű, enyhén szénsavas, frissítő, alkoholban gyenge. Tucatjával vettük. (Magyarországon Feindl bácsi kísérletezik vele, nem rossz, de még csak meg sem közelíti a portugál minőséget.)
A frissítésre szükség is van. Ember: 31-35 fok. Nem az a száraz meleg, legalábbis egyelőre még nem, sokkal inkább az, amely körbefoly, megsimogat. Mindezt a Magyarországon tomboló télből érkezve kaptuk a nyakunkba. Megemészteni azt, hogy nem elég, ha nyitott ablaknál alszol – pedig otthon még ettől is milyen távol voltunk – de közben járatni kell a a klímát is. Vagy mi ez a hidegfúvó izé a sarokban. (Lebukott. Ventillátor. A mobilklíma meg még nem volt bekötve. Lisszabonban is szokatlan ez a májusi hőhullám.)
Igen, tudom, mire ez az írás kikerül a blogra, Budapestről is elment a tél és rögtön érkezett egy hőhullám is. De időutazz lécci két hetet és emlékezzél vissza, mi volt akkor itthon.
Atomcsapáshoz hasonló ágybadőlés, valamikor éjfél után. Pedig reggel korai kelés lesz. Mert a hőség és a turistaroham előtt kellene becsavarogni a várat és az Alfama negyedet.
Recent Comments