Month: December 2018

Nej elment 30-án bevásárolni az Auchanba.

—
On Sun, Dec 30, 2018 at 12:13 PM Gabriella Petrenyi wrote:
Ne várj még az ebéddel
Mindenki itt van :)
—
Petrenyi Jozsef Sun, Dec 30, 1:59 PM (1 day ago)
to Gabriella
Kész szerencse, hogy nem én mentem. Fogtam volna a játékosztályról egy műanyag kardot és Boldog Üj Évet Madafaka! felkiáltással kaszaboltam volna le a tömeget.
—

Aztán szerencsére kiderült, hogy 29-én nem fáztam meg, egyszerűen csak befigyelt 30-án egy másnap, szóval szilveszterre elmúlt az emberevő hangulatom. Hasonlókat nektek is.

Huh, nem gondoltam volna, hogy az utolsó pillanatban belehajrázik az életembe a karácsonyi hangulat. De bedobta a mellét, vagy hogy a francba mondják ezt sportnyelven, és csak sikerült elhajítanom jó messzire minden felelősséget – bár ezeket úgyis vissza fogja enni a fene, de nem most és ez a lényeg – és csak sikerült hármunknak igazán jó karácsonyi hangulatba keverednünk, sütéssel, főzéssel, egy csomó játékkal, ökörködéssel, na meg borozgatással.

Habár nyelvtanilag használok ugyan kicsinyítő értelemben egy gyakorító formulát, de ne vedd komolyan: három nap alatt teljesen szárazra ittunk egy 30 üveges borhűtőt. Miközben elképesztő kaják születtek – jó finomak, jó zsírosak – így az alkohol speciel nem ütött meg senkit, de hogy egy hónapig senki nem fog sem enni, sem inni semmit, az is biztos.

Nejjel ugyan igyekeztünk mellette keményen tolni a sportot is, de esélyünk sem volt: ahhoz, hogy partiban legyünk, naponta körbe kellett volna bringáznunk a Földet.

De mindegy is, a lényeg, hogy remek három nap volt. Ahogy egy karácsonyi ünnephez illik.

Így nézett ki a szégyenkező, pucér fenyőfa a felöltöztetés előtt.

A két kötözgető ember, lelkiekben ráhangolódva, rákoncentrálva a hosszas, idegölő szaloncukor-, illetve fenyődíszkötözgetésre.

A Negyedik Kerék.

Végül ilyen lett a feldíszített fa.

Ez pedig már az egyik elkészített remekmű: új-zélandi marhahúsból medium steak, zöldborsmártással, sült zöldség körettel. Szegény lány csak a nyálát tudta csorgatni telefonon keresztül.

A következő nap pedig társasjáték. Naná, Civilization, papír alapon. Vedd észre a részleteket: az előtérben Petrény 2011-es Big Band Bikavér a karafban, a háttérben pedig… tadamm… egy kivilágított darts tábla.

Igen, ez. Ezt kaptam ajándékba a családtól. Miután megelégelték, hogy szanaszét furkáltam mind a gardróbszekrényt, mind az előszoba falait, illetve mennyezetét és semmilyen világítótesttel nem tudtam megoldani, hogy a dartstáblám megfelelő világítást kapjon, elmentek a szaküzletbe és beszerezték a professzionális megoldást, Melyet felszerelni ugyan egy pillanat műve volt, de lebontani mindazt, amit addig építettem köré, már fél napba került. De elképesztően jó. Reszkess, van Gerwen!

Ez pedig egy nem várt bonyodalom: elkészült a vaddisznópörkölt dödöllével, csak éppen az ebédlőasztalon még folyt a társasjáték. Így kénytelenek voltunk a dohányzóasztalon agyig tolni magunkat a jó zsíros kajával. Nem okozott gondot. Megoldottuk.

Tudom, nem kellene lendületből írnom. Illene egy kicsit aludnom rá. De elegem van abból, hogy nekem kell tolerálnom más baromságait.
Most például a T idiotizmusát.

Igen, VANDA a mesterséges intelligencia. Hogy mi?

Eleve cudar napom volt. Jó ideje hajtom magam, egy hete már darts VB van, de még nem volt időm egy percet sem nézni belőle, aztán ma már legalább odáig jutottam, hogy bekapcsoltam a tévét. Igaz, a dohányzóasztalon képernyőhibás laptopot telepítettem vakon, pontosabban párhuzamosan egy másik laptopon is telepítettem, így tudtam, mikor mit kell nyomni, na meg közben a videókat terelgettem innen oda, meg vissza. De legalább láttam féloldalról a VB-t is.

Aztán 1 másodperc áramszünet. Kész. Nagy Halál. A T router fejreállt, a set-top-box szintén. A laptopokat persze a netről telepítettem, nyilván azok is feldobták a talpukat. Egy rohadék másodperc miatt. Dühöngtem egy sort, aztán mindent újraindítottam néhányszor, egyszer csak megjavult. Meló tovább. Este nyolckor újabb egy másodperc. De itt már csinálhattam bármit, a router nem állt fel. Kész. Megdöglött.

Alig voltam dühös. Kezdhettem megint a laptopok telepítését, este lett volna két kedvencemnek is meccse, az utóbbi időszak miatt feszült is vagyok, na meg a következő hetek is erősek lesznek (ünnep? miről beszélsz?), rohadtul nem hiányoztak az ilyen rendkívüli incidensek.

Mobiltelcsin még volt net, megkerestem a T ügyfélszolgálatát. 1414. Na, itt indult el a gyönyör. Ugyanis már csak az a nyomorult mesterséges izé, a Vanda van. Nem, már nem lehet az elején embert kérni. Próbáltam. Az a szerencsétlen szellemi nyomorék meg nem tudott mit kezdeni velem. Addig eljutottunk, hogy rossz a modem, erre azt mondta, hogy oké, rögzítette, aztán majd valami lesz. Ember… négynapos ünnep első napján, éjszaka. Mi lesz ebből? Az, amit Örkény szerint Dunaújvárosban csapolni fognak. (Segítek: lóf@sz.)
Körülbelül tízszer hívtam fel azt a hülyét. Az MT azonosítómat már fejből gépeltem be. Igen, elérkeztem életem mélypontjához is, amikor teli torokból üvöltöztem egy géppel. Aztán próbáltam stratégiát váltani: igyekeztem összezavarni. Hogy lássa már be végre, hogy nem megy és kapcsoljon emberhez. Jó tíz hívás, jó tizenöt perc kellett hozzá.
De végre megkaptam az embert.
Innentől kábé három perc alatt rendeződtek a dolgok. Az illető elismerte, hogy az áramszünet a központjukat is összezavarta, igyekeznek rendberakni, nem, a modem nem romlott el, csak folyamatosan próbálkozik, ahogy rendbejön a központ, rendbe fog jönni a kapcsolatom is. Ennek némileg ellentmondott, hogy amint a hölgy letette a telefont, egyből megjavult a modem is, szóval lehet, hogy egy kicsit megnoszogatták, de ez mindegy is.

Nem, nem mindegy. Ha bízom Vandában, akkor a jó ég tudja, mikor lett volna hozzáférésem. Vélhetően kellett hozzá az is, hogy odabentről ránézzenek a modememre.

Végre ment minden. Újrakezdhettem a laptopok telepítését, igen, harmadszor. A dartsot már tvgo-n néztem volna a padláson, de nem indult el, mert újra kellett telepítenem a Windows klienst, eh…. mindegy. Végül, este fél tízre minden rendbejött.

Csak az én idegszálaim lógnak ki rojtosan a pulcsim alól.

Ja, és akkor még nem írtam arról, hogy a Remote Desktop Connection Manager adatbázisom a program szerint megsérült, nem nyitható meg. Tízegynéhány itthoni gép, közel száz munkahelyi. Mentés? Hát, 1-es prióval van ugyan felírva a listámra, de annyi a 0-ás prioritás, hogy augusztus óta nem volt rá időm.
Normálisan is rohadt sok dolgom lenne, nemhogy ilyen zavarokat kezelgetni közben.
Ha a Jézuskában akár csak minimális empátia is van, időt hoz nekem karácsonyra.