Tudom, nem kellene lendületből írnom. Illene egy kicsit aludnom rá. De elegem van abból, hogy nekem kell tolerálnom más baromságait.
Most például a T idiotizmusát.

Igen, VANDA a mesterséges intelligencia. Hogy mi?

Eleve cudar napom volt. Jó ideje hajtom magam, egy hete már darts VB van, de még nem volt időm egy percet sem nézni belőle, aztán ma már legalább odáig jutottam, hogy bekapcsoltam a tévét. Igaz, a dohányzóasztalon képernyőhibás laptopot telepítettem vakon, pontosabban párhuzamosan egy másik laptopon is telepítettem, így tudtam, mikor mit kell nyomni, na meg közben a videókat terelgettem innen oda, meg vissza. De legalább láttam féloldalról a VB-t is.

Aztán 1 másodperc áramszünet. Kész. Nagy Halál. A T router fejreállt, a set-top-box szintén. A laptopokat persze a netről telepítettem, nyilván azok is feldobták a talpukat. Egy rohadék másodperc miatt. Dühöngtem egy sort, aztán mindent újraindítottam néhányszor, egyszer csak megjavult. Meló tovább. Este nyolckor újabb egy másodperc. De itt már csinálhattam bármit, a router nem állt fel. Kész. Megdöglött.

Alig voltam dühös. Kezdhettem megint a laptopok telepítését, este lett volna két kedvencemnek is meccse, az utóbbi időszak miatt feszült is vagyok, na meg a következő hetek is erősek lesznek (ünnep? miről beszélsz?), rohadtul nem hiányoztak az ilyen rendkívüli incidensek.

Mobiltelcsin még volt net, megkerestem a T ügyfélszolgálatát. 1414. Na, itt indult el a gyönyör. Ugyanis már csak az a nyomorult mesterséges izé, a Vanda van. Nem, már nem lehet az elején embert kérni. Próbáltam. Az a szerencsétlen szellemi nyomorék meg nem tudott mit kezdeni velem. Addig eljutottunk, hogy rossz a modem, erre azt mondta, hogy oké, rögzítette, aztán majd valami lesz. Ember… négynapos ünnep első napján, éjszaka. Mi lesz ebből? Az, amit Örkény szerint Dunaújvárosban csapolni fognak. (Segítek: lóf@sz.)
Körülbelül tízszer hívtam fel azt a hülyét. Az MT azonosítómat már fejből gépeltem be. Igen, elérkeztem életem mélypontjához is, amikor teli torokból üvöltöztem egy géppel. Aztán próbáltam stratégiát váltani: igyekeztem összezavarni. Hogy lássa már be végre, hogy nem megy és kapcsoljon emberhez. Jó tíz hívás, jó tizenöt perc kellett hozzá.
De végre megkaptam az embert.
Innentől kábé három perc alatt rendeződtek a dolgok. Az illető elismerte, hogy az áramszünet a központjukat is összezavarta, igyekeznek rendberakni, nem, a modem nem romlott el, csak folyamatosan próbálkozik, ahogy rendbejön a központ, rendbe fog jönni a kapcsolatom is. Ennek némileg ellentmondott, hogy amint a hölgy letette a telefont, egyből megjavult a modem is, szóval lehet, hogy egy kicsit megnoszogatták, de ez mindegy is.

Nem, nem mindegy. Ha bízom Vandában, akkor a jó ég tudja, mikor lett volna hozzáférésem. Vélhetően kellett hozzá az is, hogy odabentről ránézzenek a modememre.

Végre ment minden. Újrakezdhettem a laptopok telepítését, igen, harmadszor. A dartsot már tvgo-n néztem volna a padláson, de nem indult el, mert újra kellett telepítenem a Windows klienst, eh…. mindegy. Végül, este fél tízre minden rendbejött.

Csak az én idegszálaim lógnak ki rojtosan a pulcsim alól.

Ja, és akkor még nem írtam arról, hogy a Remote Desktop Connection Manager adatbázisom a program szerint megsérült, nem nyitható meg. Tízegynéhány itthoni gép, közel száz munkahelyi. Mentés? Hát, 1-es prióval van ugyan felírva a listámra, de annyi a 0-ás prioritás, hogy augusztus óta nem volt rá időm.
Normálisan is rohadt sok dolgom lenne, nemhogy ilyen zavarokat kezelgetni közben.
Ha a Jézuskában akár csak minimális empátia is van, időt hoz nekem karácsonyra.