Vasárnap reggel eltalált egy náthás-taknyos-lázas-torokfájós nyavalya, élni is alig van kedvem. (Csak szomorúan nézem, milyen gyönyörű idő van odakint.) Ilyenkor legszívesebben átaludnám a hetet. Persze, hogy rengeteg dolgom van megint. Egyszerűen semmi esély sincs rá, hogy a héten bármi értelmeset írjak… nyilván a prágai írások is csúsznak.
Month: October 2017
Halálra simogatni
Picúr macska híres arról, hogy nem hagyja magát simogatni. Na jó, néha. A lányomnak. De másnak már évek óta nem.
A teraszon van egy kedvenc székem, rendszeresen abba szoktam kiülni a laptoppal. Sajnálatosan Picúrnak is ugyanez a kedvenc széke. Nyilván elzavarhatnám, de nem akarom bántani. Azt találtam ki, hogy megsimogatom. Azt utálja.
Nos, ki találja ki, mi lett a vége?
A macska a pihepuha, jó helyen lévő szék megtartásáért hajlandó elviselni a simogatást is. Csikorgó fogakkal.
Igaz, utána órákig tisztálkodik.
Müller Péter és a Republik
Kamondy Ági lemezéhez Müller Péter írt ajánlót. Fejből nem tudom idézni, de valami olyasmi volt, hogy Ági lényeges, fontos mondanivalójú dalokat válogatott össze, bezzeg a Republik meg csak a semmit csomagolja.
Ez nekem nem esett túl jól. Szeretem azokat a dalokat, melyeket Ági feldolgozott, szeretem Ági lemezét is (rongyosra hallgattam, amikor húsz évvel ezelőtt Pestre költöztem), kifejezetten nagyra tartom Müller Péter munkásságát… de szeretem a Republikot is. (Ne kérdezd, hogyan lehet ez. Sokkal vadabb kombinációkat is tudnék mondani.)
Megpróbálom elmagyarázni, hol tévedett Péter.
Ő ugyanis elsősorban mondani akar valamit. A művészete három rétegből áll:
– Van egy erős mondanivalója: részben filozófia, részben misztikum, részben életérzés. (Paródia.)
– Hogy ez rögződjön a hallgató fejében, költészetet használ: szójátékokat, kicsavart kifejezéseket, erős költői képeket kapcsol össze, hogy a vizuális ingerek segítsék a mondanivaló rögzülését.
– Mindezt zenével teszi fogyaszthatóvá: gyakorlatilag a zenéje az a vazelin, amellyel a mondanivalója könnyebben csúszik be.
Nem veszi észre, hogy a Republik ugyanezen a pályán, de teljesen más sportágban versenyez.
Cipő, amíg élt, elsősorban hangszerelő volt. Nála a szöveg egyike volt a hangszereknek. Nem akart mondani vele semmit. Belekomponálta a hangzásba az emberi hangot, úgy, hogy a dallamhoz illő hangzású szavakat, félmondatokat hajigált egybe. Persze, nincs olyan, hogy egy szónak el tudjunk tekinteni a jelentésétől, és ezzel valamennyire vissza is élt, de a Republik szövegeit soha nem volt szabad összerakni, értelmezni, történetet, konzekvens mondanivalót várni tőlük. Sokkal inkább az operára hasonlított a hozzáállásuk: szöveg ugyan van, de csak a hangzás miatt. A lényeg a zene. (Megjegyzem, ez az egész a 2000 utáni lemezeikre vonatkozik. Határozott minőségi változás következett be, miután kiadták a Cseh Tamással közös lemezüket. A korábbi lemezeik, khmm, stilszerűen, futottak még.)
Örökölni veszélyes
Ez egy tapasztalat. Leírom, hogy ha ilyen szituációba kerülsz, okosabban járjál el, mint mi.
Anyósom kábé fél éve szenderült jobblétre. Megvolt a hagyatéki tárgyalás, Nej vett rajta részt.
Tavasszal kapott egy hivatalos levelet. Azt kérdezték, hogy örököse-e a keresztanyjának?
Itt egy kicsit részletezném a családi viszonyokat. Nej keresztanyja az anyja testvére volt. A hölgyet anno Karcsi bácsi még valamikor a hetvenes években szöktette meg. (Vagány pacák volt.) Karcsi bácsi 1988 körül hunyt el. Nej keresztanyja pedig 2003-ban. Anyósomnak nem volt másik testvére, Nej pedig egyedüli gyerek.
Nej értelemszerűen azt válaszolta a hivatalos levélre, hogy igen.
Hiba volt.
Május végén kapott egy levelet a közjegyzőtől, hogy mint egyedüli örökös, örökölt valami 90m2 földterületet a világ végén. Nej akkoriban piszkosul nem ért rá. Amikor meglátta a 3 oldalnyi jogász bikkfanyelven írt levelet, rémülten tette félre. Majd.
Pár nappal később felhívta egy ügyvéd. Hogy az a földdarab olyan, amelyiken már egy ház van. Az ügyfele meg szeretné rendezni a tulajdoni viszonyokat. Mivel már 29 éve senki felé sem nézett, így elbirtokolható. Rajtunk áll, hogy perrel, vagy békésen. Nej közölte, hogy vigyék azt a földet, ahová akarják, nekünk nem kell. Az ügyvéd azt javasolta, hogy akkor fogadja el a hagyatéki végzést, aztán majd megállapodunk.
Nos, az egyes számú szabály: soha, hangsúlyozom soha ne fogadd el az ellenfél ügyvédjének tanácsát anélkül, hogy ne gondolnád végig a következményeket. Neadjisten, megbeszélnéd a saját ügyvédeddel. (Mert ezek az ügyvédek sikeresen kifejlesztettek egy olyan nyelvet maguknak, melyet rajtuk kívül más nem ért.)
Nej belement. Örült, hogy ennyivel letudja. Nem akart foglalkozni vele. Júliusban kaptunk egy levelet az adóhivataltól, miszerint fasza, akkor fizessünk be 52e forint örökösödési illetéket. Mert elfogadtuk az örökséget. Az ügyvéd erről valahogy megfeledkezett. Meg arról, hogy megemlítse, miszerint ha Nej nem fogadja el, akkor a tulajdonhányad az államra száll és az ügyvéd vért pisálhat, mire évek alatt elbirtokolja az államtól.
Ekkor jött a riasztás Nejtől. Houston, we have a problem. Megkerestük egy ügyvéd barátunkat, de már nem tudott segíteni. Ha elfogadtuk, akkor jogos az illeték. Az adóhivatalt meg rohadtul nem érdekli, mit csinálunk a földdel. Hogy éppen elveszítjük, akár perrel, akár szerződéssel.
Kínunkban még írtunk egy méltányossági kérvényt az adóhivatalnak, de visszaírták, hogy nekik csak szociális alapon van joguk mérlegelni, szóval küldjünk egy fizetési igazolást és majd eldöntik. A kis robinhood-ok.
Ez volt az a pillanat, amikor átvettem Nejtől az ügyet. Neki ideje sincs, meg türelme sem ehhez a szőrszálhasogató baszkuráláshoz.
Hát, elég cifra volt a helyzet. Eleve nagyon el lett cseszve. Amikor anyósom testvére elhunyt, elfelejtették ezt az ingatlanrészt hagyatékolni. Nem jött elő a hagyatéki tárgyaláson, nem született róla végzés, anyósom hivatalosan nem örökölte meg. Emiatt, amikor anyósom hunyt el, az ő hagyatéki tárgyalásán elő sem került ez a földdarab. Abszolút nem tudtunk róla. Az ingatlan 14 évig egy halott nevén volt. Vedd észre, hogy ez tette lehetővé, hogy az ügyvéd nyeregben érezze magát: az elbirtokláshoz 15 zavartalan év kell, márpedig ha 2003-ban átírják a tulajdont anyósomra, akkor sehogy sem jött volna ki a 15 év. Így, hogy nem írták át, így viszont megvan a 29. Másfelől ha átírják, akkor Nej már egyeneságon örökölt volna, nem kellett volna illetéket fizetni. De nem írták át.
Szóval a lényeg, hogy a per messze nem lett volna annyira egyértelmű, mint az ügyvéd sugallta, de nem is lett volna egyszerű. Az adóhivatal még megemlítette, hogy a pernek lehet olyan végeredménye is, hogy a bíróság visszavonja a hagyatéki rendelkezést (mert kiderül, hogy nem is tőlünk kellene elbirtokolni, hanem már korábban, azaz mi nem is örökölhettük volna meg) de groteszk módon, ekkor gyakorlatilag veszítjük a pert, azaz az egyik oldalon visszanyerjük az örökösödési illetéket, a másik oldalon viszont bukjuk a perköltséget.
A végeredményt az ügyvéd ismerősünk jósolta meg, még a nyár közepén: egyezzetek meg az ügyvéddel peren kívül és kérjetek annyi kompenzációt, amennyit tudtok. Ez meg is történt, végül a közjegyzői díjat fizetik nekünk vissza, az illetéket bukjuk. (Hozzáteszem, ha Nej előre elmeséli a teljes sztorit, beleértve, hogy az ügyvéd hogyan húzta csőbe, valószínűleg a hapsi nem ússza meg ennyivel. Most korrekt voltam, de tudok én seggfej is lenni.)
Nagyjából ennyi. Vége még nincs, de szóban már megegyeztünk, innentől csak a papírmunka van hátra.
Recent Comments