A lírai:

Elviselhetetlen
És nagyon kellemetlen
Alak vagyok veled
Pedig tudom másként kezdtem

Kedvesebben
És ígéretesebben
Pedig szeretlek téged
Sőt, egyre hevesebben

Csak ma öreg vagyok, csúnya
A pofámat is unja
A szemem, ha a tükörbe néz

Nem túl nagy a kedvem
És még mostanra sem lettem
Kitörő örömzenész

Fárasztó lehet neked
Egy ilyen vészmadár
De én úgy szeretem azt,
Akit szeretek, hogy néha fáj

– Én úgy szeretem –

A filozofálgató:

Fenáll az a lehetőség, felmerül a veszély:
Mi van, ha a szorongásom mégse puszta szeszély?
Mi van, hogyha semmit sem ér az a sok fitnesz?
Mi van, ha a nagy gyöngeség mégis egyszer itt lesz?

Meddig fog még fölállni a farkam?
Kérdem néha két menet közt halkan
Lesz-e aki kíván, ha meghaltam?
Lesz-e aki gondol rám, míg mással van?

– Fogjad már meg! –

A kísérletező kedvű:

Megbasztam egy aranyhalat
Abból se lett tapasztalat
Annak se volt semmi haszna
Az is olyan, mint a többi
Lökés, nyögés meg satöbbi

– Szegény Diána –