Month: December 2016

A Róbert Károly körút feltúrva. A 14-es villamos nem jár. A kék metró vészforgatókönyv alapján üzemel, de így is lerohadt késő délután, a Nagyvárad tér és a Lehel tér között metrópótlók jártak. Az M5 bevezető a Határ-úti felüljáró felújítása miatt hónapok óta járhatatlan. Emiatt az összes környező út beáll, mint a gerely. A népligeti parkolóhoz vezető összes utat lezárták valami maszatolás miatt. Az Üllői út menekülőútjának számító Vak Bottyán út utolsó 50 métere – a Határ útnál – lezárva. Délután valamiért az 1-es villamost is leállították, villamospótló buszok jártak a Hungária körúton. Illetve jártak volna, ha nem dugultak volna bele a forgalomba.
És ez egy átlagos hétköznap.
Az a barom Tarlós, bármennyire is nem áll szándékában, de a legjobb úton halad, hogy a város közlekedését átterelje kerékpárra.

Mostanában a padláson töltöm az estéimet. Nem azért, mert annyira jó hely – persze nem is rossz – hanem azért, mert gyakorlok beszélni. Ne nézz furán. A homeworking egyik hátránya, hogy az ember elszokik a hosszú beszédektől, most pedig megint olyan hetem van, hogy napi 4-5 órát kell beszélnem, gyakorlatilag folyamatosan.
Tegnap este is toltam, ahogy kell. Éjfél körül hazajött Nej valami céges buliból, elbeszélgettünk. Én kiültem a padlásnyílásba, lelógattam a lábamat, ő pedig nekitámaszkodott a létrának. Aztán elment aludni. Hajnali egykor fejeztem be a felkészülést, mentem volna le. Volna. Nej olyan jól támaszkodott a létrának, hogy az becsuklott és meg is akadt a padlóban. (Ez egy ilyen összehajtogatható és plafonra feltolható létra.) Próbáltam fentről kimozdítani a holtpontról, de sehogyan sem sikerült. Kábé egy métert le tudtam ereszkedni, innen már csak másfél méter ugrás kellett volna, viszont félő volt, hogy az elrugaszkodás ereje kimozdítja a holtpontról a létrát és akkor ugrás helyett pofáraesés lesz. Betonra. Másfél méterről.

Hmm. Kiültem megint a feljáróba. Gondoltam, felhívom Nejt telefonon, hátha még nem alszik.
Kiválasztottam a favoritok közül, meg is jelent az arcképe, ráböktem a mobilszámára. A készülék tárcsázta is. A híváslistából a legutolsó számot. Hajnali egykor. Az IQJB üzletfejlesztési igazgatóját. Mondom, hajnal egykor. Pánikszerűen nyomkodtam a ‘leteszemleteszemleteszem’ gombot, de lefagyott a kezelői felület, nem reagált semmire. Az illető viszont felvette. Hajnali egykor. Szerencsére hamar letette, én pedig újraindítottam a telefont. Utána már rendben működött. Hívtam Nejt, naná, hogy aludt, nem vette fel. Végül valahogy lejutottam: lelépkedtem, amíg tudtam, utána csimpánzolva, azaz csak kézzel kapaszkodva a fokokba, leengedtem magamat.

Odabent egész nap kerestem az illetőt, hogy elmondjam, mi is volt ez, meg elnézést kérjek, de nem sikerült találkoznunk. Lehet, hogy este felhívom. Mondjuk hajnali egykor.

Az egyik öreg öngyújtómnak megint égési problémái vannak. Elég banális dolog, nem?

Igen is, meg nem is.

Ez tényleg egy régi, de kedvenc öngyújtóm. Egyégős fáklyagyújtó, tipikusan szivarokhoz. Olyan 3-4e forintba került.
Semmi pénzért nem dobnám ki.
Rendszeres hibája az, hogy bekormozódik a fáklyája. Ilyenkor ki kell pucolni. Nem igazán értek hozzá, megfelelő eszközeim sincsenek. Évekig úgy ment a tisztítás, hogy a cimborám, Rudi, aki civilben fogászati berendezések karbantartásával, azaz finommechanikával foglalkozott, megpucolta nekem.
Aztán Rudit pár éve elvitte a rák. De mielőtt meghalt volna, még szakított rá időt, hogy – egy hónappal a halála előtt – kiugrott hozzám és egy gyorstalpalón megtanított arra, hogyan kell ezt az öngyújtót megpucolni. Ezt adta át nekem, utolsó gesztusként.

Persze a pucoláshoz kellettek eszközök is. Nagyítót még tudtam venni. De fogászati eszközeim nem voltak. Ehhez kellett a mostani fogorvosom. Tudom, a pacák a blogon leginkább negatív kontexusban szerepel, pedig ennél többet érdemel. Most nem akarok mélyebben belemenni, a lényeg, hogy nagyon jó fogorvos, csak éppen az ügyfélkezelése… mondjuk úgy, hogy laza. Aztán amikor elmeséltem neki a sztorit, meg hogy szivargyújtó pucolása, vigyorgott egy nagyot és segített kiválogatni a készletéből, hogy mi minden kellhet nekem.

Nos, ennyi. Manapság, amikor kezd vacakolni a gyújtóm és nekiállok pucolni, ennek a két embernek a tekintetét érzem magamon. És amikor sikerül a takarítás, a gyújtó újra úgy üzemel, mint egy új, mindkettőjük felé biccentek egyet.