Befejeztem azt a bizonyos trilógiát és még ugyanaznap este Dick-nek az Ember a Fellegvárban című könyvét is. Mint írtam, a trilógiát egyszerűen egy belső hang javasolta, hogy közel húsz év után olvassam újra, a Dick regény pedig véletlenül került elém, amikor a napokban a fogorvosnál valami olvasnivalót kerestem a mobilomon. Mit mondjak, érdekes keveréket adott kezembe a véletlen. Nem először.

PS.
Valahogy egyből ez a versrészlet jutott eszembe.

Talán dünnyögj egy új mesét,
fasiszta kommunizmusét –
mivelhogy rend kell a világba,
a rend pedig arravaló,
hogy ne legyen a gyerek hiába
s ne legyen szabad, ami jó.