Pirovac
2015.07.11; szombat
Így néztünk ki nappal.
Persze az a büdös kölyök egyből eljátszotta a szomszédban a reggelinél, hogy fuldoklik, miközben én szivarozok. Sajnos csak ilyen kisebb darabokat hoztam.
Egy pacák nem messze üvegtisztító sprével pucolta a bérelt(!) lakókocsi ablakát.
– Úgy látszik, vannak, akik nem bírnak megszabadulni a hétköznapi rutinoktól – jegyeztem meg.
Amikor megláttam, hogy több helyen is úgy indul a reggel, hogy a család ura elgereblyézi a murvát, már csak legyintettem. Megannyi Velma Melmac.
Ébresztő után gyors mosdás, aztán bringával be Tisno-ba burekért. Végig a tengerparton. El bírnám viselni, akár az életem végéig is.
Reggeli után.
– Ennyi morzsa után elmész mosogatni? – kérdeztem Nejt.
– Szó sem lehet róla.
Aztán később.
– Tudod mit, mégiscsak elmegyek mosogatni.
– Úgy látszik, te sem tudsz megszabadulni a hétköznapi rutinoktól.
A sátorállítás remekül sikerült. Fél tízkor még mindig árnyékban van. A sörsátor annyira nem, oda pont bevág az emelkedő nap. Eredetileg pont fordítva terveztük, de szerencsére időben változtattunk. Persze ez nem védi meg a sátrat, a déli nap halálra perzseli, de legalább reggel nem hajt ki minket a meleg.
Rögtön az elején a kötelező kellemetlen program. Borulástesztek. Amilyen ritkán kajakozunk együtt mostanában, nem árt végigskálázni a repertoárt. Először csak úgy magában, aztán hullámköténnyel, végül hullámkötény és mentőmellény együttesen. Ez utóbbi most elmaradt, mert elfelejtettük kivinni a pumpát, anélkül meg nem igazán lehet a kötény alóli pumpálást gyakorolni. Nem bántam volna, ha kapunk egy kis hullámzást is, elvégre borulni sem sima vízben szoktunk, de az az álnok szél hallgatott.
A parton felszereltük immár rendesen a kajakokat, aztán irány Pirovac. Közben még egy kis evezéstechnika.
– Lenne még mit javítani az evezési stílusodon – vetettem oda Nejnek.
– Péter szerint tök jó!
– Péter udvarias. Én meg a férjed vagyok.
Megmutattam. Aztán ettől, vagy a tömérdek edzőtermi gyúrástól, nem tudom, de olyan szépen jött mellettem, szinte végig együtt haladtunk. (Általában az szokott történni, hogy megyek egy gyengébb utazótempót, Nej pedig lemarad, majd valahol bevárom és az egész kezdődik előlről. Most simán jött velem ebben a tempóban, ami a bedurvult viszonyok között kifejezetten szerencsés volt.)
Szóval Pirovac. Bevezető, félnapos túrának szántuk, nem az lett. A betinai forduló után BF3-as szél, 4-es pöffökkel, 30-40 centis, alattomosan bökdösős, olykor tarajos hullámok és persze rengeteg motorcsónak, kicsi yacht. Ezerrel döngetve, olykor 3-4 is egymás mellett. Amikor a hullámokkal is küzdeni kellett.
Útvonal: Tisno – Pirovac – Tisno (kajak)
Viszont ilyet sem sokszor látni: négyzetrácsos hullámok. Jön pl szemből a hullám, makacsul, kitartóan, erre elzúg melletted egy yacht ezerrel, a hullámai pedig oldalba találnak. Na, ilyenkor lesznek négyzetrácsos hullámok. Lehet gyakorolni a csípőrázást.
Viszont a kocsma továbbra is ott van, továbbra is jó. Hülye fejjel csak egy százast vittem magammal, de pont kijött belőle fejenként egy korsó sör, egy pizza és egy fagyi.
Azt hiszem, a szállással nagyobb a baj. Ez a tömérdek kölyök mellettünk csak a mag. Itt alakult ki a szlovén gyerekek játszótere. A környékről az összes bikfic – vannak jó páran – mind ide jár át. Most éppen a 4-6 évesek vagányságait skálázzák: az egyik nekiáll torkaszakadtából ordítani, a többi pedig először röhög, aztán csatlakozik. Persze erre is igaz, hogy nagy ordítozásnak sírás a vége, az egyik előbb-utóbb rossz hangnemben lép be, a többiek kigúnyolják és már indul is a bömbi.
A kocsiba behajolva pakolásztam, amikor a fényképes táskából kiesett a bébi beöntőpumpa. Ahogy végiggurult az úttesten, vagy tíz szlovén kisklapec nézte érdeklődve. Meg egy anyuka.
Nejjel alaposan kitárgyaltuk, mennyire macsó dolog az, hogy a szomszéd hapsi – harmincas, kopasz, nagy kerek has – egy szál rózsaszín rövidnadrágban mossa a BMW-jét. Mit mossa… olyan Homer Simpson – Peter Griffin keverékként rámászik, érzékien simogatja, még a motorteret is megciceréli.
Family Guy Simpsons Crossover Carwash Scene… by asoy888
Aztán elmentem zuhanyozni, mit ád az ég, a hapsi is pont akkor, egymás melletti fülkébe álltunk be, és csak ekkor vettem észre, Nej milyen tusfürdőt csomagolt: citrom- és mandarinillatú női tusfürdő. Ennyit a macsóságról.
Éjszaka múmiazsák-gyakorlat. (Attila magyarázta, hogy ha igazán hidegben sátorozok, akkor be lehet húzni úgy a múmiahálózsák elejét, hogy még az orrom sem látszódik ki. Ha ekkor megfordulunk a zsákban, akkor abszolút nem érintkezünk a hideg levegővel, igaz, az anyagon keresztül kell levegőt venni. Ehhez le kell küzdeni a klausztrofóbiát, ugyanis az így nyert levegő mennyisége csak teljes nyugalomban heverés esetén elegendő. A Bükkben egyszer ki is próbáltam, működik. De kellemetlen.)
Nos, a mai forró éjszakán éreztem úgy magam a sátorban, mint akkor a Bükkben: olyan kevés levegő volt, mintha egy libatoll takarón keresztül lélegezném be. A kispárnámból meg csavarni lehetett a vizet.
Murter sziget körbe bringával
2015.07.12; vasárnap
Reggel egy nő söpörte körbe partvissal a lakókocsijukat. El tudom képzelni, a dús szlovén gyűrű mennyire barbárként tekinthet ránk, magyarokra, akik nem gondozzuk a murvánkat, reggelire sört iszunk (meg tízóraira, meg ebédre, meg uzsonnára, meg vacsorára, meg a második vacsorára), szivart szívunk hozzá és még az autót sem ápoljuk naponta. Ja, meg reggelire úgy esszük a bureket, hogy a szánk szélén csorog le a zsír. (Ez a burek egyébként tényleg félelmetes. Amilyen zsíros, egy szelettel kábé háromszor meg lehet kerülni a szigetet.)
Gondoltam, a bringázáshoz elég lesz a GoPro. Aztán az összes kilátási pontnál megtéptem a szakállamat. Az ugyanis már kiment a fejemből, hogy az autóút felmegy az összes domb tetejére. De micsoda dombokra! Az egyik lejtőn mértem a murteri sebességrekordot: 56 km/h. Rátekerés nélkül.
Útvonal: Tisno – Murter – Betina – Tisno (kerékpár)
Murter városába élvezet volt bezúgni a domb tetejéről, kár, hogy a forgalom miatt fékezni kellett. Betinának van a leghangulatosabb óvárosa, nyilván betekeregtünk bringával. Addig forgolódtunk, míg végül a dombtetőn lévő templomnál találtuk magunkat. A lépcsőket kikerülve, végig nyeregben.
Majd az utolsó 7 kilométer végig a tengerparton. Pazar.
Nos, megvolt az első két bemelegítő nap. Eveztünk egy kicsit (bár meglepően erős viszonyok között) és bringáztunk is egy kicsit (bár meglepően meredek emelkedőkkel). De igazán holnap fognak komolyra fordulni a dolgok: szigetkerülés, beígért BF4-es széllel.
De egyelőre laza délután. 13.00 körül értünk vissza a kempingbe és szabadnap. Lubickolás a tengerben, sör-szivar az árnyékban és kósza netezgetés. Hamutartót nem hoztam, valahogy túlzásnak éreztem. Gondoltam, nyugodtan hamuzhatok a földre – én ugye az a barbár vagyok, aki nem gondozza a murváját – a csutkát meg bedobom az éppen elfogyasztott sör dobozába. Ez persze kemény összerendelést is okozott: nincsen szivar sör nélkül és pazarlás lenne a sör szivar nélkül.
– Láttam egy matt fekete autót Murterben – vetette fel Nej – Azzal mi történhetett?
– Valaki jó sok pénzt szórhatott ki rá.
– ?
– Divat. Ma az igazi cool a matt fekete autó.
– Hát, nem. Az igazi cool dolog az rózsaszín rövidnadrágban mosni a fekete BMW-t.
Rohadt sok az aprólégy, mely nálunk faluhelyen, disznók környékén szokott lenni. De vajon melyik vendég tarthat a kempingben disznót? Korábban komolytalannak tartottam volna a felvetést, de látva, hogyan gondozzák a környezetüket, akár elő is fordulhat.
Éjszaka buli a szomszédban, vagy tíz gyerek és két felnőtt kacarászik hangosan, olyan fél kettőig. Én meg reggel hétkor nem figyelek oda, milyen hangosan csukódik a kocsiajtó. Barátkozunk.
Hajnalra 6-os szelet igért a windguru levelibékája. Gondosan lecsipeszeltem mindent és bebújtam a sátorba. Az első randimon nem várakoztam olyan türelmetlenül, mint most este. Persze a szél sem jött el.
Ehelyett tsegi indiánokról álmodtam.
Fa vázra tapasztottak rá – naná, vörös – agyagot. A nagyobbik a lakás, a kisebbik a fürdőszoba. Ez utóbbi úgy müködött, hogy beraktak középre egy nagy, izzásig hevített követ, majd a harcos köré kucorodott, az asszonya meg egy takaróval letakarta a nyílást. Az ember bent elmeditálgatott egy ideig, közben csuromvizesre izzadt. Aztán kijött, meghempergett a homokban, majd lesöpörte magáról a csatakot.
A Nagy Gödör, a Félkarú Rabló és a Gyilkos Bálna
Végül úgy éltem túl, hogy bevállaltam a szúnyogokat és kidugtam a fejemet a sátorból. Szerencsére jó bemelegítés volt otthon az egyhetes kánikula.
Recent Comments