Gyors státusz

Egyébként jövök föl, mint a talajvíz. Volt 10-12 nagyon kemény napom, péntek este konkrétan szivarral és borral a kezemben aludtam el asztalra borulva a teraszon, és akkor még nem volt vége, mivel egész hétvégén migráltunk. (Még az is lehet, hogy kiírom magamból a bosszúságaimat az Emaildetektiv blogon, bár lehet, hogy ez már hullagyalázásnak minősül.)
Viszont egymással párhuzamosan lement az első nagyobb fajsúlyú oktatásom és egy elég ótvar migráció, úgy, hogy mindkettőt alapvetően sikeresnek minősíthetem. Ilyenkor egy kicsit úgy érzem magam, mint amikor feljöttem a Grand Canyonból: nem hittem volna, hogy megcsinálom, majdnem bele is haltam, de miután megcsináltam, már nekimentem volna bármilyen igazi, sokkal komolyabb terepnek is.

Jeges vizes kihívás

Na, olyat speciel nem kaptam, de nem is baj. Eleve ez nem lenne túl nagy kihívás számomra: remélhetőleg az elkövetkező hónapokban több időm lesz kajakozni, márpedig egy téli beboruláshoz képest a jeges vödör csak diákcsíny.

Versközzétételre viszont igen. Ezzel egyfelől az a baj, hogy elvből nem kommunikálok szociális hálókon, az én attitüdömhoz legközelebb az antisocial networking (figyelem, startup ötlet) illik, abban viszont – a lényegéből következően – nincs egy ismerős sem. Ez a blog.

Az újabb probléma maga a vers. Van egy csomó szép vers, van egy csomó okos vers, de az a “vers” melyet rendszeresen szoktam olvasgatni és még tizedjére is újra, meg újra el tud gondolkodtatni, az nem egy konkrét vers, hanem egy ciklus. Weöres Sándor egy hosszabb munkájáról van szó, az a címe, hogy A Teljesség Felé. Szívem szerint ezt másolnám be, de ez egy 40 oldal körüli folyam, durván sok lenne.

Szóval akit érdekel, ezen a linken át tudja rágni magát rajta.

Olvasgatok

“Mire jó akkor a tanár? Mármint a jó tanár. Több dologra is. Egyrészt megspórol a tanuló számára rengeteg energiát azzal, hogy ő már elolvasott egy nagy rakás tudományt, és kiszűrte belőle a lényeget. Másrészt, szerencsés esetben kitalálta, miképpen lehet úgy megismerkedni a témával, hogy ne unja magát halálra a tanuló (lásd Walter Lewin fizikatanárt az MIT-ról). Harmadrészt pedig lehet tőle kérdezni, és meg lehet vele vitatni a felmerülő dilemmákat. De másra nem képes, csak arra, hogy ezekkel az eszközökkel segítse, végigkísérje a tudásszerzést vagy képességfejlesztést. A tanárok, oktatók és trénerek egy normális világban tehát egyszerűen a tanulni kívánó emberek számára igénybe vehető erőforrások. Mint a Google, az angol szótár,…”

Cservenyák Tamás: Tudatos Vezetés blog

Jelzem, a blog egyébként is kitűnő, az RSS readerben a helye.