Month: April 2014

Van ugyan hagyományos csengőnk, de a nyomógombja eléggé el van rejtve. Be kell jönni hozzá az udvarra és ezt sokan nem merik meglépni. Ráadásul az előszobában cseng, azt meg nem halljuk meg az emeleten.
Pár évvel ezelőtt szereltem fel rádiós csengőt. Nyomógomb a külső kerítésre, berregő egység a lépcső melletti falra, hogy lent is, fent is hallható legyen.
Működött is, rendesen.
Aztán fél éve meghülyült. Időnként magától becsenget. Eleinte gyerekcsínyre gyanakodtam, de egyszer pont a kertkapu mellett voltam, amikor megszólalt a csengő, a közelben pedig nem volt senki.

Ilyenkor jönnek az elméletek.

• Kontakt hiba. Nedves, párás időben behúz valami relé, aztán már szól is a csengő.
• Valahol valami más eszköz is használja ezt a frekvenciát. Mittudomén, a szomszédnak zárlatos a villanyborotvája, aztán időnként pont ezen a frekvencián sül ki.

Ma reggel is, éppen a padláson fogyasztottam a reggeli szivarkávét (cudar, szeles idő tombolt odakint), amikor megszólalt a csengő. Szívem szerint hagytam volna, mégiscsak lerohanni a létrán, aztán plusz egy emelet, nem egyszerű sport, de elég sokmindent rendelek online, na meg a telephelyem is a lakás, az összes hivatal ide küldözgeti a leveleit, szóval menni kell. Létrán le, lépcsőn le. A lépcső alján megálltam. Nagyjából félúton voltam a teraszajtó és a bejárati ajtó között. Jobbra néztem. Mögöttem még szólt a csengő, lehet, hogy valaki tényleg áll az ajtó előtt. Balra néztem. A teraszajtóban, feltapadva az üvegre, ott toszult mind a három macska, szemrehányóan nézve be a lakásba.

Egy újabb elmélet.