A jó, a rossz és a dühös

Van ez a felettébb bosszantó jelenség, a papíralapú szpemelés. Hogy folyamatosan teletömik minden szutyokkal a postaládát. Hiába van az alján külön rekesz ennek a szemétnek, ez a gusztustalan mocsok, mely Postának nevezi magát, fenntartja a jogot, hogy a postaládába is bedobálja a szemetet. (Elméletileg ha írok egy nyilatkozatot, hogy megtiltom, majd ezt mindenkivel aláiratom a házban, majd le is adom a Postán, akkor kihagynak.) És akkor ott van még az a csomó szerencsétlen papírkihordó, akik arra is képtelenek, hogy értelmezzék a feliratot, miszerint Nem Kérünk Szórólapot. (Az egyikre éppen rászóltam, hogy ne dobja már be, erre neki állt feljebb, hogy neki ez a munkája és ne akadályozzam a munkája elvégzésében. Aztán csodálkozott, hogy leordítottam a fejéről a sapkát.)
De hiába, ez valakiknek biznisz, a pazarlás, a népek bosszantása meg senkit nem érdekel.

Illetve, lehet, hogy mégis. A gonosz emberiségnek úgy látszik van egy jobbik énje is. Pár hete kaptunk szelektív kukákat. Gondolom, sokan mások is, szvsz ez volt talán az első értelmes EU támogatáson alapuló projekt a környezetemben.

Szóval most szépen odateszem a papíros szelektív kukát a postaláda mellé, aztán rövid úton hajigálok át mindent, ami nem hivatalos levél, azaz csekk. Így a papírszemét egyből cirkulál is, elviszik, összetörik, újradolgozzák és megint nyomtatnak rá valami hülyeséget, megint bedobja egy hajléktalan, én pedig megint kidobom a szelektív kukába. Pörög az élet, cirkulál a szar.