Month: July 2013

Norvég hörgős fjordmetál az A38-on

Három, hasonló stílusú zenekar lépett fel 17-én az A38-on. Mivel az egyiknél némi családi kapcsolat is játszik, naná, hogy elmentem. Naná, hogy vittem magammal a zsebkamerámat.

Tanulságok:
– A GoPro HD3 nem arra való, hogy koncertet vegyünk fel vele. Bazi nagy a látószöge, azaz ha azt szeretném, hogy látszódjanak a zenészek, akkor nagyon közel kell mennem. Ott viszont betérdel a mikrofon.
– Lányos zavaromban – hogy ne lógjanak bele az ujjaim a képbe – simán ráfogtam a mikrofonra. Emiatt a felvételek durván 60%-a használhatatlan lett. Kénytelen voltam a vágásnál improvizálni.

Ettől függetlenül nem lett rossz. Érdemes végignézni, még akkor is, ha az első pár taktustól kifolyik az agyad az orrodon.

Érdekesség. Az alábbi videó – mely már szerepelt a blogon – a felvételen szereplő utolsó szám – City of the Hate – gitárszólama. Érdemes meghallgatni. Ez mutatja, hogy mennyi munka, mennyi kidolgozott finomság van amögött, amit a szinpadon csak hörgős metálként észlelünk. (A felvétel a szüleim alagsori dühöngőjében készült.)


 
ps.
Ja, fejhallgató kötelező. Végignéztem anélkül és… nem volt az igazi.

Sajtos pirítós csehszlovák módra

Az interneten találtam egy receptet, gondoltam, kipróbálom.

Félelmetes egyébként, mi mindent lehet találni az interneten. Nem, nem szoktam mindent kipróbálni.

Lehet, hogy ez már általánosan ismert recept, nekem mindenesetre kellően érdekesnek tűnt.
Arról van szó, hogy vettem szeletelt kenyeret és szeletelt sajtot. A kenyeret sodrófával megnyújtottam, a széleit levágtam, rátettem a szelet sajtot, összetekertem és forró olajban kisütöttem.

Az első kettővel félelmetes, mennyit bénáztam. Széttekeredtek, szétnyíltak, a kezem meg messze nem bírta annyira a forró olajat, mint ahogy azt képzeltem magamról. (Naná, hogy kézzel nyúlkáltam bele visszatekerni a tekercseket.)

Látható, hogy ez gyakorlatilag a gyerekkoromban csak csehszlovák pirítósnak nevezett étel egyik variánsa. Északi szomszédaink ugyanis nem szárazon pörkölték a kenyeret, hanem egyszerűen megsütötték olajban.

Köretként hangyalátta tavaszi salátát tálaltam mellé.

Tavaszi saláta: uborka, paradicsom, TV paprika, egy gerezd fokhagyma apróra vágva, bő ecetes víz.

Hangyalátta: Amikor a két napja érlelt salátát félkézzel – ahogy egy igazi férfi szokta – kivettem a hűtőből, a szorítástól félrecsúszott a jénai teteje és az egész, edényestől, kizuttyant a földre. A szilárd anyagot felkapkodtam, gyorsan átöblítettem a mosogatóban, a lét pedig morogva felfókáztam. Nem, nem csavartam vissza a jénaiba. (Közben persze már füstöltek a tekercsek a forró olajban.)

És akkor az eredmény. Ahogy az várható volt, az isten olaja sem lett volna elég hozzá. A kenyér ugyanis pillanatok alatt felszívta az olajat és utána már nem is engedte el. Jótanács: ha ki akarod próbálni, akkor használj minőségi olívaolajat (melyet akár magában is ennél kenyérrel) vagy vajat. Én speciel kolbászzsíros olajban próbálkoztam, ez sem volt rossz, de ehhez már tolni kellett a saláta mellé a rizlinget is. Mondjuk, lehetett bátran, ennyi kolbászzsírral akár egy legénybúcsút is végig lehetett volna inni az alkohol bármilyen hatásának jelentkezése nélkül.
Ja, úgy egyébként finom volt. De maradok inkább a laposzsemlénél.

Vogonok

Vogonok, mindenfele.
Másra nem tudok gondolni.

Kaptam egy emailt, hogy nézzem már át ezt a tanulmányt. Lehet, találok benne érdekeset. A feladónak maximálisan igaza volt, magamtól egész biztosan nem olvastam volna el. Sőt, rá sem találtam volna.

Miről is van szó?

Tavaly májusban a Budapest Airport megbízta a Fömtervet, hogy készítsen egy tanulmányt arról, hogy a Ferihegy környéki közlekedési átalakítások milyen formában érinthetik a repülőtereket.

Csak, hogy képben legyünk: ekkor már megszűnt a Malév, de még működött az 1-es Terminál.

Ami ebből igazán érdekelheti a civil lakosságot, az az, hogy egy igazán kerek tanulmány született, tételesen bemutatva minden közlekedésfejlesztési szándékot: mit terveztek, mi sikerült, hogyan állnak most a projektek.

Nem lettem tőle boldog. Hogy a KKK-ra mindenhol mindenki úgy tekint, hogy meglesz, és kész. Itt azért a helyben lakók ezer érvet soroltak fel, miért kérdéses az út – a tanulmány evidenciaként kezeli, hogy erre az útra minden körülmények között szükség van.
Már ez is épp elég lenne, hogy elvegye az ember kedvét… de ekkor találtam még egy “apróságot”. A tanulmány szintén kiemelten megvalósítandónak tekinti Pestlőrinc összekötését az M0-val, méghozzá a következő módon:

From Segédlet

A térkép közepén található a Halomi erdő. Ezt vágja át észak-dél irányban a tervezett KKK. (Piros dupla vonal.) A kék vonalat én rajzoltam be, jelezve, hogy jelenleg ez az egy út megy át az erdőn, más nem. A tervezet szerint az erdő nem csak észak-dél irányban lenne kettévágva, hanem kelet-nyugat irányban is. Mondanom sem kell, ezzel gyakorlatilag kinyírják az erdőt. A kelet-nyugati út indulna a Gilice-tértől (nagy piros kör), menne azon a vonalon, ahol most egy elég vacak földút megy, aztán elfordulna 45 fokban, keresztülvágna a mostani erdei tornapályán és egy tisztáson, ahol jelenleg focipálya, szabadtéri tűzhelyek vannak. Mely tisztás hétvégenként szinte mindig tele van kirándulókkal. Aztán becsatlakozna az ÖMV kút melletti körforgalomba, ott végigmenne a Gyál felé menő “kertekalatt” tipusú úton (Almáskert) – ez jelenleg nem egészen két autó széles, keskeny út, a végén mind a két oldalon házakkal – majd Gyálnál egy új nyomvonalon – jelenleg szántóföld – rácsatlakozna arra a körforgalomra, melyre az M0 lekötő is csatlakozik.
Rémálom? Az. Sírtunk, hogy a KKK kettévág egy erdőt? Hát, most négyfelé vágják. És annyira nem nagy erdő ez, hogy a két utat kibírja.

Ja, hogy miért van rá szükség? Hogy a logisztikai központok között hatékony legyen a közlekedés. Nekem speciel itt dobta le az agyam a szíjat. A logisztikai központokat tegyék ki a város szélére, főutak mellé. És felejtsék el, hogy pár kilométert lehetne nyerni, ha utakat építenének közöttük, keresztül a városon. Ez egyszerűen nonszensz.

Oké. Egy erdő kinyírva. Nézzük tovább a tanulmányt.

From Segédlet

Rákoshegy. Nyilván megint a KKK. Az vág észak-dél irányban. Kelet-nyugat irányban meg az M4 bevezető. Ezt az erdőt nem ismerem, fogalmam sincs, hogy van-e olyan ékszer, mint a Halomi. De tudom, hogy Pesten átkozottul rohadt kevés zöldfelület van és ezekkel az utakkal kinyírnak még egy erdőt.
Persze, tudom. A centrális forgalom tényleg erős. Ezt próbálják enyhíteni újabb soksávos befelé vezető utakkal. Itt konkrétan: eddig a 4-es főútnak két bevezetése van: hivatalosan a gyorsforgalmi, plusz van mellette az Üllői út. És most szeretnének egy harmadik négysávos utat. És első ránézésre jogos is lehet a kérdés: Most akkor mi legyen? Házak közé tegyük az új utat, vagy az erdőbe?
Nem vagyok közlekedésmérnök, de vegyészként már a nyolcvanas években tanították szociológiából az amerikai csapdát: ha elkezdesz nagyobb áteresztésű utakat építeni az agglomeráció felé, akkor a belváros elkezd kiürülni – szlömösödik – az agglomeráció felhízik, a forgalom pedig nő. Voltam Los Angelesben, láttam: a belváros közbiztonsága silány, kívülről 2*8 sávos autópályák vezetnek be. Rendszerint fullra bedugulva. Ezt akarjuk elérni mi is? Úgy, hogy kiirtjuk az erdőinket?

A világ változik. Már egyre több helyen az a szemlélet, hogy nem kell mindenhová mindenkinek autóval bejutnia. Normális P+R parkolókkal, értelmes tömegközlekedéssel, különböző hálózatok összekapcsolásával sokkal hatékonyabban lehet forgalmat csökkenteni, mint új utak építésével, nem mellesleg az élhető környezet összeb@szásával. Mi meg, mintha még nem ébredtünk volna fel, csináljuk a 20 évvel ezelőtti rossz gyakorlatot.

© 2026 MiVanVelem

Theme by Anders NorénUp ↑