A szalag és az ő avatása

Lányok, legalább annyi ruha legyen rajtatok, hogy tudjam hová tűzni a szalagot!

– ofő –

Azaz a magyarázat, hogy a lányok miért sikálták napokon keresztül a lakást és az idegrendszeremet. De legalább a szalagavatónak megvan az az előnye, hogy ilyenkor tényleg tetőtől-talpig tiszta lesz a lakás. (A döglött szúnyog meg a pálinkáspohárban nem számít. Döglött állat nem iszik, az alkohol meg fertőtlenít.) Ha már csak annyi előnye lett, hogy eltűnt a hónapok óta a szobabicikli kormányán fityegő lyukas kerékpárbelső a nappaliból, már megérte.

Hétköznapi beszélgetések egy nappal az esemény előtt.

– Apa, van cipőd?
– Nincs. Télen-nyáron mezítláb járok.
– Úgy értem, olyan cipőd, amelyikben keringőzni lehet.
– Maximum a túrabakancs.

– Apa, elvihetem a tigrisfejes mamuszodat?
– Hát, egy fokkal jobb a keringőhöz, mint a túrabakancs.
– Ez a másik tánchoz lesz.
– Nem is akarom tudni a részleteket.
– Oké. Elvihetem a pumpás vízipisztolyt is?

SyMa csarnok. Tömeg. Eső. Parkolóhely a horizonton. Már ha látszódna az esőtől.
Ruhatár. Tömeg a négyzeten. Barna kiront, bemutat valakit, majd visszaront. De végül ülünk. Én speciel 3,5 órán keresztül, de ne rohanjunk ennyire előre.

Eleinte káosz. Aztán a bemondó megkéri a nézőket, hogy csituljanak el. Marad a káosz. Végül bevonulnak a végzősök, hátha akkor csend lesz. Mérsékelt siker. Igazgató, szónoklat. Öregszik a diri, már vagy tíz mondatot is beszélt. Régebben maximum intett, hogy kezdjétek már, mit vacakoltok?

Jöttek sorban a diákok. Ügyesen megoldották a helyzetet, három sor, csúsztatott párhuzamos feldolgozás, nagy sávszélesség. Barnánál felrobbant a lelátó sarka. Aha, ott vannak a gyerekvasutasok.
– Vastagabb öltönyöd nem volt? – kérdezi az ofő, miközben döfködte a biztostűvel. Közben egy gyors pillantás a szurkolótábor felé.

Utána jött a cumi. Meg a fotóbuzi szülők, nagyapák, nagymamák, nagynénik, szomszéd bácsi. És a száztagú norvégzenekar. Legalábbis távolról úgy nézett ki. Az történt ugyanis, hogy a diákok a szalagfeltűzés után egyfajta harci alakzatban gyűltek össze: a fiúk felálltak egy-egy lócára, a lányok megálltak előttük. És csak ekkor mondta be a hangosbemondó, hogy kedves szülők, rokonok és üzlettársak, most lehet bejönni fényképezni!
– B+, ezt nem gondolták komolyan? – nyílt tágra a gyerek szeme.
De a tömeg nem kegyelmezett. 2-3 méterről, 15 percen keresztül nyomták az arcukba a vakut.
– Nyomjad,te elvetemült gyilkos, a vakut se felejtsd el bekapcsolni! – morogta a bajsza alatt, persze közben szélesen mosolygott. Negyedórán keresztül.

From MiVanVelem

15 perc szünet, míg a lányok, fiúk beöltöztek. Közben a kivetítőn fényképek, videók a 8 év legemlékezetesebb, legröhejesebb pillanataiból. Ujjongva fedeztünk fel több képet is abból a bizonyos tigrisjelmezes előadásból. Azért csak nem múlt el nyomtalanul az az inzultus.

From MiVanVelem

Bécsi keringő, majd angol. Az első kicsit döcögősebb, de a második már szépen pörgött. Nem úgy a fényképezőgépem, többször is leállt a felvétel pár másodperc után. Elképzelésem sincs, mitől lehetett, később már nem csinálta.

Aztán megjelentek a kijáróban a bohócok.

From MiVanVelem

Lenyomtak egy olyan táncjelenetet, melynek az első felét leesett állal néztem. Tetszett, határozottan tetszett, pedig nem vagyok egy nagy táncrajongó. Cirkuszt mintáztak, a tanárok voltak a színpadmesterek, eljátszották a felvételit, eljátszották, hogy eleinte mennyire a tanárok mozgatták a kölyköket, majd azt, hogyan kezdtek egyre önállóbban létezni, végül a tanárok ki is léptek a színből, a parkett széléről nézték, hogyan ugrál, pörög a sok diák, immár nélkülük.
– Ügyes koncepció volt! – dicsértem meg később a srácot.
– Hát, így is lehet értelmezni – jött a diplomatikus válasz.

Utána következett egy csomó ilyen tánc, olyan tánc, de mint írtam, nem vagyok nagy táncrajongó, sőt, amire ugráltak, azt nem is mindig neveztem volna zenének. Jó ötlet volt a Don Plüssmackó, csak elbonyolították a fiúk.

Külön ki szeretném emelni a tanárok aktivitását. Már az is nagy tapsot kapott, amikor az egyik tanár játszotta az egyik West Side Story jellegű kompozícióban a hősszerelmest, de a tanárok meglepetéstánca oltári nagy ötlet volt, nagy sikert aratott.

Aztán elértünk a zárótáncig, stilszerűen ez is bécsi keringő volt. Barna partnere az egykori gyerekvasutas ifivezetője volt.
– Te Barna, milyen cipő ez rajtad? – szúrta ki a csajszi a tánc elején.
Néhány pörgés, udvarias meghajlás.
– Hát, csak ez volt – válaszolta a gyerek.
360 fokos pörgés, pukedli.
– Ez egy vasutascipő, bakker!
Hátralépés, meghajlás.
– Tudom.
Párcsere, forgások.
– A jó ég áldjon meg, még a talpfazúzalék nyomait is látom rajta! – vigyorgott a leány, amikor visszakapta a partnerét.

From MiVanVelem

Persze ez fentről egyáltalán nem látszott, szépen lement a tánc. Utána már csak az össztánc maradt, természetesen Nej és Dóra sem maradhatott ki. Én szerencsére már a múltkor letudtam a penzumot.

From MiVanVelem
From MiVanVelem

Végül egy tízperces összeállítás az est momentumaiból. Bevallom, fáztam egy kicsit az estétől, hosszú lesz, unatkozni fogok – de nem így történt. Hosszúnak hosszú volt ugyan, de végig jól éreztem magam. (Különösen, miután Nejjel felvettük a Muppet Show-ból a két csipkelődő öregúr szerepét, és szatírikus megjegyzésekkel döftük le egyből a kósza komoly hangulatokat.)
 

 

2 Comments

  1. Üdv!

    Gratulálok a szalaghoz. :)

    Sok sikert az életben, örömöt, kihívást, szeretetet.

    Proxy5

  2. Hát ha ilyen fiam lenne, én is kiraknám publikusnak :-))
    Gratulálok

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Discover more from MiVanVelem

Subscribe now to keep reading and get access to the full archive.

Continue reading