Kasza Veronika keményebb volt, mint én.

Kábé húsz évvel ezelőtt kezdtem bele az Ulyssesbe. Nagy lendülettel ugrottam neki, ott volt bennem, hogy majd én megmutatom nektek, nyavalyások, ki lehet ezt a könyvet olvasni! Úgy a 131. oldal környékéig jutottam, aztán letettem. Mégsem.
Teltek az évek, és most gondoltam azt, hogy újra meg kellene próbálkoznom vele. Mára már sokat fejlődtem, mint olvasó, ma már nem csak kizárólag a cselekmény érdekel, ma már tudok értékelni egy-egy remekbeszabott mondatot, egy-egy jó helyzetleírást is. A könyv persze nem volt meg, anno vagy kidobtam, vagy beadtam egy antikváriumba, beletelt egy kis időbe, mire újra levadásztam.
Ránézésre ugyanaz a kiadás, mint az enyém volt. Felütöttem. Első oldalon akkurátus, kidolgozott írott betűkkel a volt tulajdonos neve: Kasza Veronika. Átpörgettem a lapokat, kihullott a könyvjelző: a 179. oldalon volt betűzve. Kasza Veronika 48 oldallal volt keményebb, mint én, amikor bevágtam antikváriumba a könyvet.