Huszonsok év után újból összeállt a legendás Trabant.
Nem kellett volna.
Azok a szürke hétköznapok
Huszonsok év után újból összeállt a legendás Trabant.
Nem kellett volna.
A nap felemelő pillanata: mondhatni szándékolatlanul, de akkora szivart sikerült beszereznem, hogy már a vége sem fért bele a szivarvágóba. (Szakértőknek: 6*60-as.) Egy ekkora példányhoz már neki kell készülni: a párhuzamosan olvasott 8-10 könyvből egy Márai regényt, konkrétan a Féltékenyek címűt vettem elő. Lassan hömpölygő írás, minden mondatát alaposan meg kell rágni, hogy kiélvezzük a zamatát.
Nem igaz, mondotta, hogy Emmánuel tehetségtelen; a műkedvelők rettenetes, sziklákat morzsoló becsvágyával akar jó lenni; mint az énekes, aki megfelelő hanganyaggal rendelkezik, sokat tanult, a legkiválóbb mesterek leckéztették, napjában több órán át gyakorol, ismeri a szakma jelesebb művészeinek előadásmódját, megleste mesterségbeli fortélyait, s egyáltalán, mindent tud, mindent megtanult, amire szüksége lehet – helyesen lélegzik, hangját a megfelelő helyeken rezegteti, s mozdulatai is biztosak és színpadszerűek -, csak aztán, a döntő pillanatban, mikor a közönség előtt áll, elszorul torka, kétségbeesetten érzi, hogy a tehetség nem elég, a tudás hiábavaló, kellene még valami, amit nem tud megvenni, sem megtanulni, amitől a műkedvelő igazi lesz, egyenrangú a hivatásos művésszel. Ez a valami hiányzott Emmánuelből.
A szivar közel négy órán keresztül tartott. Negyven oldalt olvastam el a könyvből. És ennyi idő kellett, hogy leseedeljek egy adatbázist a standby node-ra.
Ráküldtem a windowsupdate-t a laptopomra. Kiadott 1 kritikus frissítést, meg ránéztem az opcionálisokra is, és kiválasztottam közülük vagy tizet. Köztük volt egy egérdriver is. (Időközben egeret cseréltem, a mostani egy abszolút egyszerű, kétgombos, görgős MS optika laptopegér. Rádugtam, működött.)
Elindult a windowsupdate. Meg én is a büfébe, mert ez olyan ráérős dolog. Kávé, rétes. Visszajöttem – és egyből lehuppantam a székemre. A monitoron ott figyelt egy ablak: az egérmeghajtó telepítő szoftvere üdvözölt és várta, hogy elfogadom a szerződési feltételeket. Várta. Anélkül, hogy a patch-ekhez hozzányúlt volna. Egy egérdriver, bakker. Jó, elfogadtam, ment tovább a patch-ek telepítése. Gondoltam én. Egy idő után gyanús lett, hogy nem igazán megy a csík, megnéztem alaposan a tálcát – és ott volt egy új ikon. Rákattintottam. Feljött egy újabb ablak. Az egérdriver telepítője megköszönte, hogy használtam. Anyád. Újabb kattintás, és végre felmentek a hotfixek is.

Dolgoztam, dolgozgattam. Próbáltam magam túltenni a magáról túl sokat képzelő egérdriveren. De nem lehetett. Pár perc múlva feljött egy bazi nagy buborék, melyben lelkesen közölte az operációs rendszer, hogy tudok-e arról, hogy éppen a közelmúltban estem túl egy sikeres egérdriver telepítésen? Rezignáltan kattintottam a buborékra. Gálya. Két perc múlva egy újabb ablak. Ez most azt javasolta, hogy ha már ilyen sikeresen abszolváltam az egérdriver telepítést, mi lenne, ha részt vennék a Customer Experience Improvement Program-ban és bár majdhogynem lehetetlen, de értékes tanácsaimmal talán még tudnék javítani a driveren.
Az már egy teljesen más dolog, hogy a driver telepítése után egy műanyag vacakról kiderült, hogy nem a kényelmet szolgáló dudor, hanem az is egy egérgomb, mely aktválta a nagyító üzemmódot. Melyet egyszerűen képtelen voltam kikapcsolni. Hogy azért, mert béna voltam, vagy azért, mert az ábra szerinti negyedik egérgomb abszolút nem létezett fizikailag az egéren, azt már nem tudom. Végül persze megoldottam, addig tologattam a fél képernyő méretű nagyított négyzetet, míg megtaláltam a nagyító alkalmazás eredeti ablakát majd vad hörgéssel böktem rá a jobb felső sarkában az X-re.
Emellett még kaptam egy alkalmazást ipoint.exe néven, mely ugyan nem csinál semmit, de cserében nem lehet bezárni.
Ennyi. Tulajdonképpen lehetett volna sokkal rosszabb is.
Ma hívott a lányom, hogy nem tudta elindítani a számítógépemet. (Mely egyben nyomtatószerver is.) Ki kellett nyomnia a szemét, amitől lehalt az oprendszer. Hazajöttem, próbáltam életre varázsolni, de az automatikus repair is elhasalt.
Közben – idegnyugtatási céllal – elindítottam a médiacenteren a Jégkrémbalettet. A film 1 óra 10 percnél lefagyott.
És most akkor képzelj el engem. Itt ülök a kanapén. Mögöttem reszel a diszken a chkdsk. Előttem egy kimerevített képen a Wahorn éppen fogat mos, feje felett felirat: Please Wait. Már legalább 10 perce. A netbookon van egyedül hálózat – de a google office éppen most állt fejre, így sem a leveleimet, sem a naptáramat nem érem el.
A technológia évszázada.
Recent Comments