Az IQ tényleg nem minden. Ahogy Lucia frappánsan megfogalmazta, ez csak annyit jelent, hogy az ember csendben mennyi idő alatt old meg fejben matekfeladatokat. Nagyon sok más dolog is játszik: például az érzelmi hozzállás (EQ, azaz jóindulat, rosszindulat, neveltetésből fakadó manírok, szeretetkészség és még ezer más attitüd), aztán a rövid/hosszútávú memória, a műveltség és a tehetség.

Ha már definiálgatunk, vessünk egy puillantást arra, mi is az a tehetség? Én úgy tudom, nem más, mint a velünk született sémák az agyunkban. Ezeket nem kell fáradságos munkával megtanulnunk – helyből megvannak. Ráadásul sokkal masszívabban rögzültek is, mint bármi más, tanult séma. Agyunknak a részei, nem is értjük, hogy mások számára miért nem olyan egyértelmű, hogy mi is ez. Álmunkban akár benne is tudunk élni ezekben a sémákban. (A szerzett sémákban nagyon nehéz. Én 10+ év után jutottam el oda, hogy álmodtam egyszer egy akciófilmet bridzs licitrendszerben. Többször sem. Más téren sem. Na jó, egyszer a Civ2-ben.)

A műveltség… az megint egy furán működő dolog. Nem látszik egyből, ha fejlesztettél rajta. Ha elolvastad a Háború és a Békét, nem fognak úgy nézni rád az utcán, hogy Jézusom, itt megy az az ember, aki elolvasta a Háború és a Békét. A műveltség az én elképzelésem szerint inkább olyan, mint egy belső építkezés. Ha jókor olvastál el egy jó könyvet, mely megváltoztatott benned dolgokat, az olyan, mint ha a belső városodban felépítettél volna egy katedrálist. Végigolvasni Márai naplóit, az nem épít semmit, de hozzáad egy új építőanyagot a belső világodhoz, a méltóságot. És ilyetén módon építgeted, szépítgeted a belső városodat. Eleinte mindenki egy kunyhóban kezdi – van, aki abban is marad – és csak módszeres építkezéssel, új, meg új építőelemekkel, stílusokkal leszel képes egyre szebb, egyre nagyobb, egyre nagyszerűbb belső várost felépíteni.
Hogy mi fog ebből látszani? Legyél nyugodt, egy ember viselkedésén pontosan érződik, hogy egy élhető ékszerdobozból jött, vagy egy kalyibából.