Month: August 2010

Mi hiányzik?

Ábra
A mellékelt kép a borhűtőt ábrázolja. (Igen, megint kiégett az izzó. Tojok rá.) Szemmel látható, hogy valami hiányzik a képről.

A.
Valószínűleg a hölgyek szépérzékét bántja a sivár fehér fal, az üres hely. Egy szolíd váza, vagy egy szárazvirág-kompozíció biztosan feldobná a látványt.

B.
Az urak jó eséllyel a praktikumot fogják hiányolni. Ha ez egy borhűtő, akkor legyen rendesen előkészítve a terep: dugóhúzó, egy karaff és egy boroskancsó a minimum, de jól mutatna egy mélyebb tál a parafadugóknak és egy másik tál a száraz rágcsálnivalóknak.

A valós helyzet az, hogy a képről a macska hiányzik. Korábban ugyanis mind a feminin, mind a maszkulin elem képviselte magát a borhűtő tetején, de aztán megtörtént a baj. Az íróasztalomon Gizi szétmarcangolta a nagylaboros beutalómat. Eddig azért járhattak be, mert ezt az asztalt tiszteletben tartották. Innentől nyilván ki lettek tiltva a dolgozószobából – és mivel ez egyben a hálószoba is, így onnan is. Azaz elmaradtak az esti simogatások, az ágyban lábnál alvások. Napközben meg valahogy nincs idő a macskákkal foglalkozni.
Bármennyire furcsa, de ez elsősorban a macskákat viselte meg. Az ember azt gondolná, hogy a macska hagyja megsimogatni magát, ha már az a lökött ember annyira élvezi. Valójában pont fordítva van: a macska igényli a simogatást és ő esik kétségbe, ha az valamiért elmarad.

Érted már? Picúr – ha a simogatást nem is tudta helyettesíteni – de megtalálta a dorombológépet. Egyrészt a hűtő teteje meleg, másrészt, amikor be-beindul, akkor teljesen olyan, mintha dorombolna. A macska pedig visszadorombol neki.

Nem értem

Hazafelé csorogtam az M0 új szakaszán. Abszolút nyugis időszakban. A külső sávban hosszú teherautósor araszolt, a belsőben előztem őket, szolíd 110-zel. Ez ugye a maximum autóúton.

Ekkor tűnt fel mögöttem egy Toyota Carina és nekiállt letolni az útról. Ha nagyon akartam volna, akkor lelassítok, besorolok két teherautó közé, elengedem, majd visszamegyek a belsőbe. De ismertem az utat, tudtam, hogy kábé 500 méter múlva bejön egy kapaszkodósáv, ott már simán el tud menni mellettem.

Harmadik sáv megjött, én tartottam a 110-et és előztem tovább a középső sávban a teharautókat. A Toyota viszont nem ment be a belsőbe, hanem továbbra is próbált letolni az útról. Így mentünk két kilométert, amikoris elfogyott a kapaszkodósáv. Nem sokkal később a teherautóoszlop is, ekkor kihúzódtam a külsőbe. A Toyota pedig nagy gázzal elment mellettem a belső sávban.

Mi lehetett ez?

  • A Toyota sofőrje embernek álcázott űrlény. A saját bolygójukon mindenkinek egy-egy ujj van a kezein, ebből kifolyólag a bináris matek terjedt el a gondolkodásukban. Emiatt nem tudja értelmezni azt, amikor három lehetősége van.
  • A Toyota sofőrje mozdonyvezetőként dolgozik, és ha nem figyel oda, akkor elfelejti, hogy ő is képes sávot váltani, nem csak a bakter a váltóval.
  • A Toyota cég újfajta autóval kísérletezik. Ezt egy vezérsugár húzza maga után. Sajnálatosan ha az autó elveszti a vezérsugarat, akkor magatehetetlenül megáll.
  • Vagy egyszerűen csak a sofőr egy begőzölt agyú barom.

Isten lényege

Előre jelzem, hogy nincs nálam minden titkok kulcsa, egyszerűen csak spekulálgatok.

Szerinted mi vagyok én? Ahogy kinézek? Mi van, ha holnap elüt az autó és levágják a két lábamat? Mi van, ha nővé operáltatom magam? Változik-e ettől a megitélésem? Ha ugyanúgy gondolkodom, ugyanúgy beszélek (oké, egy kicsit falzettóban), akkor mi változik? Én… én maradok. A szellem, a fürkésző, kritikus gondolkodás, a fanyar bohóckodás ugyanaz marad. Az vagyok én, nem pedig ez a test, mely hordozza mindezt.

Ki volt Jézus? Szerintem létező személy volt, aki rájött egy fontos igazságra. Balszerencséjére a kor gondolkodása olyan szinvonalon állt, hogy ezt nem tudta átadni. Pontosabban próbálta, de a mondanivalóját nem tudták felfogni. Ezért használt olyan sok hasonlatot, példabeszédet.
Mi volt az, amit nem tudott megértetni? Röviden és egyszerűen az, hogy mindannyian Isten gyermekei vagyunk. De ehhez el kellett volna magyaráznia, mi is Isten… és a kor megrekedt a szakállas öregúr szintjén.

Pedig Isten megmagyarázható. Mondjuk, azt mondom, Isten teste minden anyag, amit ismerünk. A Föld, a bolygók, a csillagok.
De épp az előbb vezettem le, hogy én nem a testem vagyok, hanem a mögötte megbúvó szellem. Isten sem az univerzum, hanem az a szellem, amely meghúzódik mögötte. A szellem, mely mindezt működteti. Az Isten az, hogy a nyúl megeszi a répát, a róka megeszi a nyulat, és nem fordítva. Simán lehet, hogy mindez véletlenül alakult ki. Az én jellemem egyes apró jellegzetességei szintúgy véletleneken alapulnak. De vannak jellemvonásaim, melyek azért olyanok, mert szentül elhatároztam, hogy olyanok lesznek. Lehet, hogy a világegyetem működésében is vannak ilyenek. Nem tudom.
Isten útjai kifürkészhetetlenek.

The Bridge World

Először ezt az írást is a ‘Harcaim’ sorozatba akartam tenni, de aztán nem lett olyan komoly az ügy, megoldódott hamar.

Év elején döbbentem rá, mi hiányzik nekem már nagyon régen: egy kis agymozgató bridzsmagazin. Valamiért leestem a Bridzsélet kiadványról és most vettem észre a hiányát. Próbáltam velük felvenni a kapcsolatot, de mind a weblapok, mind az emailcímek döglöttek voltak. Vettem a finom célzást, tehát a Bridzsélet magazin megszűnt.

Jó, ha nincs, akkor nincs. Én vagyok a hülye, már régen rá kellett volna térnem az eredeti forrásra, a Bridge World havilapra. (A Bridzsélet nem is titkoltan ennek az újságnak a magyar adaptációja volt. A rovatok teljesen hasonlóak néztek ki, illetve egy csomó cikket innen fordítottak.)
Oké, www.bridgeworld.com, előfizettem.
Aztán eltelt vagy 6 hét. Nem vagyok egy türelmetlen fajta, de mivel ekkortájt nyúltak le postásék elég pofátlanul egy nekem szóló küldeményt (megírom, naná), egy kicsit zabosabb voltam. Írtam vissza a fiúknak, hogy wazzup? Válasz ugyan nem jött, küldemény viszont igen: egy 2010 júniusi szám. Örültem is, meg nem is. Tekintve, hogy márciusban fizettem elő, így valószínűleg elkeveredett a májusi szám. Nem túl jó előjel.
Aztán eltelt két hét és kaptam még egy júniusi példányt. Kezdett derengeni a helyzet. Írtam egy újabb levelet: barátaim, szerintem nekem a májusi helyett már júniusi példányt küldtetek. Közben beesett a júliusi, illetve egy válaszlevél, hogy jé, tényleg, akkor hamarosan küldik a hiányzó májusi lapot.

Na, végre elértem oda, ahová ki akartam lyukadni. Jelenleg itt van nálam egy abszolút olvasatlan 2010 júniusi Bridge World Magazine példány. Szívesen odaadom bárkinek, aki eleget tesz két feltételnek:

  • Hajlandó kijönni érte. Én a városba nem igazán járok, Pestlőrinc és Újpest között ingázok az M0-án.
  • Tud válaszolni egy kérdésre. Természetes licitrendszert játszva, mi a kötelező licit az 1 szan – 2 kőr sorozatra?

(Ez utóbbit azért, mert szeretném, ha a magazin olyan kezekbe jutna, ahol nem csak a könyvespolcot díszítené.)

Nyaralás

Anyagi okok miatt a tisza-tavi nyaralás elmaradt, de a kiírt szabit már nem csináltam vissza.
Így nézett ki a mai programom:

  • 7.30: Ébresztő. (Nem órára.)
  • 10.00-ig: Reggeli szutykolódás. Bundás kenyér. Kávé. Vércukor-mérés. Levelek, feed-ek. Vécé.
  • 11.00: Ekkor értem le a Ráckevei Dunára.
  • 15.09: Ekkor értem vissza Dunaharasztiba. 25 km kajakozás, 6.02-es átlag. Ez már elég jó, különösen szélben.
  • 16.00: Hazaértem, rendeltem pizzát.
  • 17.50: Pizza, rozéfröccsök után terasz. Szivar, rajzötletek felvázolása.
  • 20.00: Feedek átnézése, szörfözés, blog post.
  • 22.00: Irány az ágy.

Rekreáció itthon.
 

© 2026 MiVanVelem

Theme by Anders NorénUp ↑