Ha monoton munkát végzek, teljesen váratlan emlékek jutnak eszembe: történetek, arcok, képek, hangok, szagok. Csak úgy, a mostanában legnagyobbakat ütő szagok listája:
- Az első, vakszolt bőrfocik illata, miután este tízig vártuk apánkat, hogy hazaérjen velük. Utána nyilván lementünk a sötétbe rugdosni.
- A lendkerekes lemezjátékok szaga, amikor már kezdtek melegedni.
- A nylonzacskókból frissen kiborított műanyagkatonák szaga.
- A télikabátom bal felső zsebének jellegzetes szaga – ahol rendszeresen a pemetefű, illetve maláta cukorkás zacskót tartottam.
- A tornatermi lószőr matracok szaga a szertárban.
- A fokhagymás mákos sütemény szaga. (Középiskolás hazautazásaim után anyám rendszeresen fasírozottat és mákos sütit csomagolt. Egymás mellé.)
- Nagyanyám mindig hideg spájzában a keksztekercsek szaga. A pincében a dohos, nyirkos krumpli. A kertben a kapor.
- A repülőgépmodellekhez használt ragasztó acetonos szaga.
- A patronospisztolyokban eldurrogtatott patronok szaga.
- A Polimer kazetták szaga, miután felmelegedtek a Star rádiósmagnóban.
- A szekrény méretű orosz szines tévé szaga, amikor melegedett befelé. A sercegés, amikor elhúztam a kezem a képernyője előtt.
- A kristályokból, illetve megfolyt, megolvadt szinesüveg alakzatokból álló gyüjteményem száraz, kicsit édeskés szaga.
- A kormosan füstőlő fatáblák szaga, amikor trafóra kötött grafitszállal rajzokat égettem beléjük.
- A BAC desodor szaga, amikor későbbi pirotechnikai kisérleteim céljára lekondenzáltam a permetet fémtálkákba.
2013. April 07. Sunday at 16:00
Képzeld! Velem is ugyanez történik, csak nőiesebb, lágy illatokkal. Így találtam meg a bejegyzésedet.
2013. April 07. Sunday at 16:04
Szintén monoton, fárasztó munka?
2013. May 05. Sunday at 13:50
Igen, ha írok, fordítok, olvasok. Folyton jönnek. Szép a bejegyzésed. Talán én is összegyűjtöm őket. Bár az enyémek rejtőzködőbbek, nincs történetük. Csak olyasmik, hogy a gumicukor szaga, amivel a nagymama várt, ha meglátogattam, a szerelmeim illata, egy-egy virág illata. Különös.