Ezt a Lónyai utcában kaptam el nemrég.
Month: May 2010
Kedves
Ma reggel, amikor be akartam szállni a kocsiba, ez a látvány fogadott.
Lopunk mindent, ami nincs lecsavarozva. Meg ami le van, azt is.
Szép volt, fiúk
Habár valamilyen formában tovább fog élni a sorozat, de az biztos, hogy egy korszak lezárult ma.
Olyan 3-4 éve vette át Budai Peti a stafétát Kőnig Tibitől, a Technet szakmai rendezvényekkel kapcsolatban. Nem volt könnyű dolga, mert a rendezvények színvonala korábban is meglehetősen magas volt. De sikerült. Peti remek csapatot szervezett maga köré, határozottan jó előadások születtek. Tudom, nálunk illik mindent leszólni, ami hazai, de aki megfordult már külföldi előadásokon is, az tudhatja, hogy az itthoni 300-as szintű előadások simán elérték az odakinti 400-as szinvonalat. Nem is beszélve a kinti minden sikeres demó utáni tapsorkánokról.
Az MS globálisan úgy döntött, hogy ez a fajta tevékenység más részleghez fog tartozni – innentől Magyarországon is meg fog változni a fő szervező személye. Nem lesz könnyű dolga, még ha a csapat nagyjából adott is. Azért sokat jelent, ki az a motor, aki hajtja az egészet.
Elvan, ha játszik
Ülök itt éjszaka a teraszon, gépelgetek. Gizi itt heverészik mellettem.
Aztán egyszer csak megjelent Hópihe, fogai között hozva egy kicsi zöldbékát. Letette Gizi elé, majd visszahúzódott. A két macska kiváncsian nézte az állatot.
A béka elkövetett egy hibát: megmozdult. Gizi egyből rávetődött, majd próbálta a levegőben pofozgatni, ahogy az a szerencsétlen ugrált. Rá is jött, hogy ez nem pálya, inkább bevágta a halottszimulálós trükköt. A két macska lekuporodott mellé, figyelték.
Aztán ha a béka életjelt adott, ők is rámozdultak. Istenbizony úgy tologatták egymás között azt a brekkencset, mint ahogy mi öcsémmel gyerekkorunkban a matchboxokat. Csak ők nem berregtek hozzá.
Végül Hópihe unta el, felkapta a földről, és ahogy jött, úgy távozott.
Ág is húzza
Erre mondta Nej, hogy most vegyünk lottót, mert a szerencsének már csak statisztikailag is jelentkeznie kell.
Megy az érettségi sorozat, a leány következő jelenése csütörtökön a földrajz. Megint egy beszámítós tantárgy. Megint egy elkeserítő próbaérettségi. Megint egy őrült nagy hajrá.
És tegnap durrant be megint a csajszi bölcsességfoga. Ahogy a múltkor is írtam. Pokoli fájdalom, fertőzés, torokfájás, kialakulófélben lévő szájzár.
A legjobbkor.
Ha nem megy el írásbelit írni, akkor marad az október, és nyilván elveszít egy évet, amennyiben sikerülne is a felvételi. Nade elmenni ilyen állapotban? Oké, írásbeli, nem kell beszélni – de hogyan lehet lázasan, legyengülve, szájzárral megspékelve egy érettségi feladatsorra koncentrálni?
És akkor a szombati angol nyelvvizsgáról még nem is beszéltem. Jó, már ez is csak írásbeli, mert a szóbeli rész pár héttel ezelőtt sikerült (az írásbeli meg 58 pontos lett, azaz csak két pont kellett volna ahhoz, hogy az is meglegyen) – de ilyen állapotban mennyi értelme lesz?
Most majdnem óránként mos fogat, fertőtlenítő többet van a szájában, mint étel, kínunkban már azt is kitaláltuk, hogy rágózzon, hátha az állandó mozgástól visszafordul a kezdődő szájzár… és reménykedünk.
Recent Comments