Nej magára rántotta a spájz polcrendszerét – és ez mindenképpen kellemetlen hír volt számomra. Szerencsére ki tudott ugrani a ledőlő cuccok elől, de gyakorlatilag minden, ami eddig a polcokon volt, derékmagasságig töltötte fel a szűk éléskamrát.
Pár napig még húztuk, de a végtelenségig nem lehetett.
Mondjuk, a listámom már három éve szerepelt a polc lecserélése – csak mindig beelőzte valami. (Most éppen a nagylány érettségire felkészítése.) Az előző tulajdonos ugyanis lambériadarabokból tákolt össze egy polcrendszert, mindenféle rögzítés nélkül. A buta. Pedig tudhatta volna, hogy a spájzpolc tetőlécből készül.
Kicipeltünk mindent az étkezőbe és a konyhába.
Ha nekiugrok, két nap alatt végeztem volna – de közben halaszthatatlan matekozás várt ránk. (A négynapos ünnepben van lehetőségünk egésznapos tanulásra.) Így fúrtam, faragtam, matekoztam… három napon keresztül.
Durva volt.
De elkészült a polcrendszer.
Látható, nem egy egyszerű darab. 30 szál 4 méteres tetőléc kellett hozzá. 120 folyóméter.
És mindebből ennyi – figyelem, összesen ennyi – hulladék keletkezett.
Elmagyarázom.
Én az a fajta ember vagyok, aki igyekszik optimalizálni. Ez a feladat pedig kifejezetten optimalizálásért kiáltott. Szabjál le 15 fajta méretben lécdarabokat 4 méteres lécekből – de úgy, hogy a hulladék minimális legyen.
Neki lehetett volna esni egy többváltozós szélsőérték feladattal. Magunk között szólva, az lett volna a legelegánsabb. De manapság nem az elegancia, hanem a hatékonyság korszakában élünk, azaz irány a számítógép. Összedobtam egy Excel táblát.
Ez azt adta ki, hogy két különböző hosszúságú darab leszabása esetén hányat kell az egyikből, hányat kell a másikból rámérni egy nyers szálra ahhoz, hogy minimális legyen a hulladék. Természetesen a döntés az én kezemben volt, a program csak előkészített: kinullázta az összes olyan mezőt, ahol nagyobb lett az érték, mint a szálhosszúság. Kinullázta azokat a mezőket is, ahol a hulladék nagyobb lett, mint a kisebbik levágandó szál. Így már csak pár elfogadható lehetőséget kellett megvizsgálnom.
Az eredmény – a fényképen – gondolom, magáért beszél.
Boldogan mutattam a programot és egy demonstrációt Nejnek.
– Aha – bólogatott, meglehetősen kétkedve.
– Nem érted? – hitetlenkedtem – Egy ilyen kis program és abszolút minimumra tudom korlátozni a hulladék mennyiségét.
– Értem én – mondta lassan – Csak azt nem értem, hogy a francba tudsz ilyenkor anélkül dolgozni, hogy ne lógatnál egy táblát a nyakadba ‘Vigyázat, geek!’ felirattal.
– Mármint? – kérdeztem vissza.
És felé fordultam.
2010. April 03. Saturday at 22:12
Tuti valami online tool, ami beadott inputra megold egy lineáris optimalizálási feladatot.
2008-ban nekem volt egy elvetemült feladványom és akkor találtam hozzá egy paraméterezhető cuccot.
Kiváncsi vagyok, az milyen eredményt dobna a te feladványodra :)))
2010. April 04. Sunday at 16:37
Azért azzal a gázóra alatti polcokkal vigyázz. Egy keskenyebb befőttes üveg simán földet érhet a lécek között.
2010. April 04. Sunday at 17:59
Nyugi, az a tálcás polc. Gondolhatod, meg lett ez tervezve rendesen. :)
2010. April 05. Monday at 00:03
Feladhattad volna a problemat a leanynak gyakorlaskepp :) De tuti enis excelleztem volna. A polc meg teljesen korrekt!
2010. April 05. Monday at 09:46
Feladni nem adtam fel, de illusztrációnak felhasználtam. (Teljesen jókor kommenteltél, a 00:03-ból jutott eszembe, hogy a wordpressben még nem állítottam át az időt.)
2010. April 05. Monday at 12:53
Miert nem PIMS-szel optimalizalsz? ;)
2010. April 05. Monday at 18:57
Nem vagyok MOL-os, hogy alaptelepítésben legyen PIMS a gépemen. :)