Month: February 2009

Folyamatosan jelennek meg okosabbnál okosabb cikkek a hétvégi miskolci üggyel kapcsolatban. Hogy mit is mondott a főrendőr, meg hogy mire is gondolhatott, amikor azt mondta.
Remek, többszörösen átgondolt, talán túl is bonyolult cikkek. Illetve olykor túl érzékeny, máskor meg érzéketlen cikkek.
Látszik, hogy ez értelmiséget megtermékenyítette a sztori. Rengetegen igyekeznek kifejteni az álláspontjukat. És persze megjelentek azok a publikációk is, melyek politikai hasznot akarnak csiholni a történetből.

Egy dolog hiányzik ebből a felfordulásból, de az nagyon. Azokat ez embereket nem akarja megszólítani senki, akiknek az udvarába már hatoltak be cigányok, akikhez – akár rendszeresen is – lopni járnak cigányok. Ezek az emberek nem szociológiai tanulmányokat akarnak olvasni – ők egy olyan rendőrt, egy olyan rendőrséget szeretnének látni, ahol legalább értik a problémájukat. Ahol nem azt hallják, hogy ‘ne haragudjon, Józsi bácsi, de nem tehetünk semmit’. Ezeket az embereket kurvára nem érdeklik a százalékok, ők hatékonyságot szeretnének látni.
És nincsenek kevesen.

Kezitcsókolom, vegyük már észre, hogy ha úgy csinálunk, mintha ezeket az embereket nem fosztogatnák, mintha ezek az emberek nem lennének áldozatok… akkor a keletkező vákuumba bárki benyomulhat, mint aki felkarolja a szegény emberek panaszait.
És jelenleg egyedül a szélsőjobb vette észre ezt a lehetőséget.

Jó lesz ez nekünk?

Vasárnap volt a szokásos éves vizsga a gyerekvasúton. Barnának iparkodnia kellett, mert ha ifi akar lenni, akkor nem hibázhat, kötelezően kiválóra kellett hoznia.

Este fél kilenc körül ért haza.

– Na, milyen volt? Hogy sikerült? – érdeklődtem.
– Nehéz volt, de megvan – válaszolta.
– Az a lényeg. Mi volt még?
– Egy előadás a tranzakciókról.
– Milyen tranzakciókról? Rengeteg fajta létezik.
– Emberek közöttiről.
– Micsoda? Azt ne mondd, hogy tranzakcionális pszichoanalízisről hallgattatok előadást a gyerekvasútnál!!?
– Ez az! Ez a szó nem jutott az előbb az eszembe! Igen, arról.
– Na ne. Szülő, felnőtt, gyerek tudatállapotok, Eric Berne: Játszmaelmélet… meg ilyenek?
– Így van! Pont ezt a könyvet ajánlotta figyelmünkbe az előadó.

Várni kellett, amíg összeszedtem az államat a fotel alól. Az isten szerelmére… még csak 15 és fél éves a gyerek.

– Tehát akkor végigmentetek azon, hogy különböző tudati állapotok vannak és az emberek a különböző játszmák során hogyan váltogatják ezeket? Beszéltetek konkrét játszmákról?
– Igen. Be is vállaltam, hogy felkészülök belőle. Megvan a könyv?
– Persze. Igaz, nem az az eredeti kiadás, melyet valamikor telejegyzeteltem, de megvan.

Bakker. Még mindig nem igazán térek magamhoz. Tudom, geotermikus gradiens… de akkor is. Én is faltam mindent fiatalon, de ebben a korban még éppen csak váltottam a romantikusokról a scifire. Az emberi gondolkodás megismerése úgy nagyjából 21-22 éves korban kezdett izgatni.

Mi lesz ebből a gyerekből, ha már a vasútnál is ilyen kihívásokkal találkozik?

2007 tavaszán vettünk fel durván 90000 CHF kölcsönt a lakásvásárláshoz. Akkoriban 160 forint körül mérték a svájci frankot.
Fizettük becsülettel. Jelenleg 78291 CHF a tartozásunk – viszont manapság már 200 a váltószám. Ha osztok-szorzok, akkor kijön, hogy jelenleg 1,258.200 forinttal _több_ a tartozásunk, mint amikor elkezdtünk törlesztgetni. Miközben eddig visszafizettünk durván 3,5 millió forintot. (Tőke, kamat, kezelési kültség.)
Jó biznisz.

Pusztán csak azért nem megyek a Dunának, mert már edzett vagyok.

Az első lakásunkhoz szintén jelentős mennyiségű kölcsönre volt szükségünk. Akkor még sehol sem volt a devizahitel, mint olyan. Jó magyar hitelek voltak. 33%-os kamattal. Úgy, hogy az állam átvállalta a törlesztőrészlet egy részét, úgy jött ki a havi törlesztőrészletünk a nettó fizetésem 166%-ára. De átvállalni csak az első öt évben vállalt át az állam komolyabb összeget, utána már szinte semmit. El is adtuk a házat 7 év után.

Ahogy a kínai átok mondja, éljél meg változatos időket.

Most lehet filózni, melyik a jobb? Felvenni olyan magas kamatra lakáskölcsönt, mely egyből agyonb@sz… vagy felvenni olyan kölcsönt, ami talán nem b@sz agyon, de aztán mégis?

Hát hogy legyen így középosztály az emberfia?

Nemrég olvastam egy jó hasonlatot. Azt írták, hogy az én generációm sivatagban lakik, ahol tízszeres árat kell fizetni azért a vízért, melyet máshol majdnem ingyen kapnak – mások. De tényleg: 1989-ben kezdtük az önálló életet. Mi is… meg az ország is. Csakhogy míg mi 20 év alatt foggal-körömmel összekapartunk magunknak valami egzisztenciát, ezzel szemben az ország… kis híján államcsőd az Antall kormány idején, aztán Bokros-csomag, 98-tól sorozatos elkúrások, végül megint kis híján államcsőd, világgazdasági válság, sebezhető, védtelen ország.
Mi meg úszunk a higanyban.