Ütyülü-pütyülü

Mint a Monty Pythonban.

Most értünk haza a Kakasból, egy élménnyel gazdagabban.
Vasárnap kora délután volt, sok vendéggel, kicsit lassú kiszolgálással. Volt időnk beszélgetni.
Éppen Amerikáról, a Grand Canyonról folyt a szó, amikor Barna bedobta a kérdést:
– Én csak azt nem értem, hogy ha a geotermikus gradiens 5 fok száz méterenként, akkor a Grand Canyon alján miért nincs száz fok?
A döbbent csendben tisztán lehetett hallani, ahogy Nej szeme nyikorogva kigúvadt. A ‘geotermikus gradiens’ nem az a kifejezés, melyet napi gyakorisággal használnánk a lakásban. Különösen gyerek előtt nem.
– Izé, elég meleg volt – próbálkozott magához térni párom.
– Más a zárt földréteg és más a nyitott kanyon – magyaráztam – a szél elviszi a meleg levegőt.
Ezzel le is tudtuk a témát, bár Nej időnként hihetetlenkedve csóválta a fejét. Elvégre csak 12 éves még a kölyök…

Ebbe a csapdába sétált bele a bohóc. Fogalmam sincs, milyen megfontolásból, de az étterem alkalmaz egy bohócot. A figura félóránként-óránként körbejárja az éttermet és ahol kisgyereket lát, odamegy hozzájuk, feldobni a hangulatot. A mi asztalunk előtt elég sokat vacillált – mindkét gyerek igen felnőttméret már – de végül úgy döntött, gyerekek ezek még, biztos élvezni fogják a műsort. Nyilván a kisebbikre szállt rá.
– Na mit szólsz. édes pajtikám, itt van ez a zöld zacskó, de ha akarom piros lesz – mórikálta magát.
Barna udvarias érdeklődéssel figyelte. Arcán a szent elmebetegeknek kijáró türelemmel.
– Hohó, Apának milyen jól áll ez a szembefény? Neked vajon hogy áll a fény? – próbálkozott ismét a pirosorrú.
Udvarias vállrándítás.
Értelmesebb ember ezután arrébbállt volna, de ez ugye bolond volt. Akarom mondani, bohóc.
– Tudok ám mindenféle trükköt! Ha előrejöttök velem, elmutatom, hogyan kell gyurmázni és megtanítalak bűvészmutatványokra!
Hallva a gyomorkorgásokat, a gyereket egy trükk érdekelte volna csak: hogyan lehetne felgyorsítani a pincért.
A bohóc bedobta a non plus ultrát, elővett egy szappanbuborékfúvó műanyag flakkont.
– Idefigyelj, hapsikám! – rikoltotta és befújt egy nagy adagot az asztal fölé – Na ez az igazi! Elkapom, elkapom! Ez a kolbászízű, ez a krumpliízű, hamm bekapom ezt is, ezt is!
Négy szempár nézett rá, hidegen, udvariasan. Látszott rajtuk, hogy láttak már szappanbuborékot.
A bohóc motyogott még valamit, majd arrébment.
– Ezt most miért csinálta? – érdeklődött Barna.
– Mert valószínűleg nem tudta, hogy te már ismered azt a kifejezést, hogy ‘geotermikus gradiens’ – vonta meg a vállát Nej.

4 thoughts on “Ütyülü-pütyülü

  1. Felbátorodtam, a tegnapi Kakasról szóló írásodon és meglátogattam a műintézményt. Láttalak is, csak nem akartam zavarni.
    A kiszolgálás valóban lassított felvétel, a weblap gusztustalan, de főzni tudnak. A pincér érdeklődésünkre azt mondta, hogy ha tizenkettő nulla nullára odaérünk akkor gyorsabban kapunk enni.

  2. Pingback: MiVanVelem - Azok a szürke hétköznapok » Berne a vasúton

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *