Szoftver, mellyel elindulsz

Mondtam már, hogy alapvetően elégedett vagyok a szoftveremmel? Pont akkor, amikor mások már elengedik az utolsó szalmaszálat, amikor mások – a maximálisan összetorlódott rossz hírek, balul alakult események hatására – már bepánikolnak és csapkodnak… nálam akkor jön egy kijózanító pofon. Egy piszok erős érzés, hogy nyugi, minden rendben lesz. És egyik percről a másikra átlépek az addigra némileg beszűkült és leharcolt magamon – újra normális leszek.
Ma például mosolyogva mentem be az – utóbbi időben kissé mérgezett levegőjű – munkahelyemre. Le van szarva. Rendbe fogok tenni mindent. És ez teljesen biztos. Nyilván a helyzet bonyolult, de a lehetőségek tágasak – és sokkal hatékonyabb mosolyogva mérlegelni, mint fogcsikorgatva.

Ja, miért vagyok hálás? Mert ehhez nem elég jól gondolkodni. Ehhez valami olyan mélyréteg kell, melyet nem lehet szándékosan kinevelni. Ehhez az kell, hogy jó legyen a szoftvered. Hiába mondogatod magadnak, hogy “ne görcsölj, bazdmeg, az nem vezet sehova” – ha a görcsölés sokkal mélyebben keletkezik. Ahogy a görcsölés feloldása is. Mint az alvási problémák. Órákig forgolódhatsz, nem jön álom a szemedre… pedig egyre vadabbul érzed, hogy már aludnod kellene. Aztán egyszer csak – tőled függetlenül – megjön, váratlanul elalszol. Miközben vannak emberek, akik nem is ismerik ezt a problémakört.

Miért működik ez ennyire másképp embereknél?

Mert nem ugyanolyan szoftverekkel indulunk neki az útnak.

Igazgatói segg

A kifejezés ma este került elém, és nem győztem harsány röhögés közben csapkodni az étkezőasztalt.

Kicsit messziről fogom kezdeni. Legújabb karikatúraalbum szerzeményem a Userfriendly legutóbbi tíz évének gyüjteményes kötete. Ja, hogy mi az a Userfriendly? Nagyjából az, ami az IT Crowd – csak ez karikatúracsík. Ja, és tényleg tíz éve megy. Teljesen fura pl. most az NT poénokon röhögni. (Oké, Varánusz, nem akartalak megbántani.)

Szóval a csík egy ISP cég életéről szól. Természetesen mindenki linux-őrült, szigorúan csak a gonoszok és a pszichikusan megzakkantak gondolnak időnként Microsoft termékekre(1).
Aztán egy napon megveszi őket a konkurencia. Egy cég, ahol elvileg elkötelezettek az MS iránt. Ahol az IT vezető úgy véli, hogy ha egy szerver ledől, akkor a többinek is kutya kötelessége leállni. És le is kapcsoltatja. Egy cég, ahol a költségvetés 99%-át a marketing részleg kapja. Egy cég, mely a Microsoft Black Ops brigádját hívja ki, hogy letörje a tekik ellenkezését és feltelepíthessék végre az NT-t a linux szerverekre. Mondanom sem kell, totális a káosz. A Microsoftosok folyamatosan lefagyó gépfegyverei állnak szemben a linuxosok állandóan működő tapadókorongos puskáival. És akkor még nem beszéltem a sorozat bizarr szereplőiről.

Aztán egyszer, a cégeladásból befolyó pénzt élvező régi Chief kiváncsiságból felhívja a Kilenc Fenyő golfklubból volt titkárnőjét, hogyan is mennek a dolgok mostanában?

– I wonder how the gang is doing back of Columbia Internet. Maybe I should give them a call.
– Hi Chief, it’s Hillary. Mr Paddlock just run screeming out the front door, and Tufay is away on stress leave. There is a real power vacuum over here right now.
– The techs don’t want to go back to work for the iCant crowd. Everything is running, and all of our accounts are right up to date. No debts.
– What is it exactly about all of this that concerns me?
– CHIEF, JUST GET YOUR EXECUTIVE BUTT BACK HERE!

Gyönyörű kifejezés.

(1) Most miért nézel így rám? Ha valakinek joga van röhögni a Microsoft poénokon, az én vagyok. Nem te harcolsz nap mint nap misztikus csatatereken rejtélyes jelenségekkel.
(Szokták kérdezni, miért nem mentem Unix vonalra? Azt szoktam válaszolni, hogy majd hülye lettem volna. Hol találkozol ennyi szellemi kihívással, akár a legalapvetőbb dolgok beállításánál is? :-)