Szerelem, szerelem… sötét verem

Az eddigi, abszolút értelemben is teljesen életrevaló és okos kismacska tegnaptól teljesen lenullázta magát: kiszámíthatatlan és beszámíthatatlan rongycsomóvá változott. Kurrog, nyávog, hörög, sikítozik, hempereg. Az esze más dimenziókba vándorolt.

Ideális példa.

Be tudom rajta mutatni a kölyköknek, hogy mennyire meg tudja változtatni a szerelem – azaz a fokozott hormontermelés – az értelmes embert.

Berne a vasúton

Vasárnap volt a szokásos éves vizsga a gyerekvasúton. Barnának iparkodnia kellett, mert ha ifi akar lenni, akkor nem hibázhat, kötelezően kiválóra kellett hoznia.

Este fél kilenc körül ért haza.

– Na, milyen volt? Hogy sikerült? – érdeklődtem.
– Nehéz volt, de megvan – válaszolta.
– Az a lényeg. Mi volt még?
– Egy előadás a tranzakciókról.
– Milyen tranzakciókról? Rengeteg fajta létezik.
– Emberek közöttiről.
– Micsoda? Azt ne mondd, hogy tranzakcionális pszichoanalízisről hallgattatok előadást a gyerekvasútnál!!?
– Ez az! Ez a szó nem jutott az előbb az eszembe! Igen, arról.
– Na ne. Szülő, felnőtt, gyerek tudatállapotok, Eric Berne: Játszmaelmélet… meg ilyenek?
– Így van! Pont ezt a könyvet ajánlotta figyelmünkbe az előadó.

Várni kellett, amíg összeszedtem az államat a fotel alól. Az isten szerelmére… még csak 15 és fél éves a gyerek.

– Tehát akkor végigmentetek azon, hogy különböző tudati állapotok vannak és az emberek a különböző játszmák során hogyan váltogatják ezeket? Beszéltetek konkrét játszmákról?
– Igen. Be is vállaltam, hogy felkészülök belőle. Megvan a könyv?
– Persze. Igaz, nem az az eredeti kiadás, melyet valamikor telejegyzeteltem, de megvan.

Bakker. Még mindig nem igazán térek magamhoz. Tudom, geotermikus gradiens… de akkor is. Én is faltam mindent fiatalon, de ebben a korban még éppen csak váltottam a romantikusokról a scifire. Az emberi gondolkodás megismerése úgy nagyjából 21-22 éves korban kezdett izgatni.

Mi lesz ebből a gyerekből, ha már a vasútnál is ilyen kihívásokkal találkozik?