Month: February 2009

My diary is my life and my life is standing on my head,
Oh my diary is full but my life is empty,
Oh yes my diary is full but my life…

Kinks: My Diary

Angolul kevésbé tudóknak: ez a mottó azt jelenti, hogy már megint csak fényképek lesznek. Írni ugyanis gyakorlatilag nincs időm.

Nagy Zabálás Macska Edition:

Itt pedig indul az éjszakai bringatúra:

Megjegyzem, nem azért van rajtam női inka sapka, mert kezdek furcsa vonzalmat érezni női ruhák viselése iránt. Egyszerűen ez az egy sapka volt a Decathlonban olyan, mely rendesen védte a fülemet is. Nagyon nem mindegy, hogy amikor téli éjszaka harminccal zúgsz lefelé egy lejtőn, mikor törik le a füled.

ps.
Ja, honnan jön a cím? Akár rejtvényként is feladhatnám… de nem leszek annyira dög.
Küldd rá a fenti dalszöveget a google fordítóra, aztán lehet vigyorogni a szövegen.

Egy újabb vacak, sötét reggel volt. Dezső lenyomta az ébresztőórát, kikászálódott az ágyból, kicsoszogott a konyhába. – Megint esik – morogta, miközben felrakta a kávét. A piroskockás abrosz mintáit bámulva fásultan kevergette a cukrot a kávéjában, amikor egyre erősebb késztetést érzett arra, hogy előző esti elképzelését valóra váltsa. Mire az utolsó kortyot is felhörpintette, sziklaszilárd elhatározássá állt össze benne: ma egész népét fogja okosabbá, műveltebbé tenni.

Ebből kifolyólag a délutáni forgalomban, a vecsési elkerülőn a 100-as korlátozó táblánál beállt 100.00 kmh-val a belső sávba és az istennek sem volt hajlandó kimenni a külsőbe.

A gyereknevelés olyan, mint a bowling. Megpróbálod tökéletes irányzékkal, tökéletes erővel elgurítani a golyót… de ahogy elengedted, már csak távolról szoríthatsz neki, hogy tényleg az legyen belőle, amire gondoltál.

…::..::.::…..::::..::…..:::….::..::.:..:…:::…::::..:::::.:.:…..:….:::….::…..:::::…:…..:.:..:…:.

Érdemen aluli kis csetepaték is elvehetik a kedvedet attól, hogy nagy dolgokat hozzál létre. És a kis dolgokban történő bukások is ugyanolyan frusztrálóak tudnak lenni, mint a nagyok.

…::..::.::…..::::..::…..:::….::..::.:..:…:::…::::..:::::.:.:…..:….:::….::…..:::::…:…..:.:..:…:.

Blogolni egy fokkal még mindig jobb, mint magadban beszélni.

…::..::.::…..::::..::…..:::….::..::.:..:…:::…::::..:::::.:.:…..:….:::….::…..:::::…:…..:.:..:…:.

Lángol a szellem… csak nagyon nem mindegy, hogy a lángolás belülről fakad, vagy kívülről kell táplálni, esetleg méltatlan anyagokkal.

…::..::.::…..::::..::…..:::….::..::.:..:…:::…::::..:::::.:.:…..:….:::….::…..:::::…:…..:.:..:…:.

Utálok sötétben felkelni. Még akkor is, ha az délután hatkor történik.

Hosszú idők óta az első olyan hónap, amikor nem váltott mínuszba hó végén egyikünk bankkártyája sem. (Oké, pár ezer forint maradt, de nem ez a lényeg.) Jövünk föl, mint a talajvíz.

Örülni viszont nem sokáig tudtam neki, mert beesett egy ötvenezres közös vízköltség, meg egy negyvenezres kerékpárjavítás.

Nej nekiállt exceltáblát vezetni a kiadásokról.