Most már egészen biztos vagyok benne, hogy horvát barátaink pont arra az alkalomra találták ki a literes sört, amikor valaki 38 fokos kánikulában egész nap kátránypapírt szerel egy tetőre.
Na, itt van. Innen indultam. Néhány napnyi szerelés után egyszer csak eszembe jutott, hogy még meg sem néztem, hogyan fér be a bringa. Jelentem, tökéletesen.
Az első képen az első kátránycsíkot látod. Ne tudd meg, mekkora öröm volt, amikor végiggurítottam életem első kátrányos papírját a tetőn, majd helyére igazgattam és leszögeltem. Ez működik…
A következő képen már azt láthatod, amikor az összes csík ki volt terítve a tetőn, de még csak úgy parasztosan, elvarrások nélkül.
Na most, nézd meg barátom ezt a képet, különösen a másodikat. Próbáld meg elképzelni, hogyan szögeztem le a háztető gerincén a szögeket.
Előszöris letepertem a padlásról a nagylétrát. (Imádom a kölyköket, alig várom, hogy itthon legyenek – de a padlásért és a legutóbbi pakolásért nemes bosszút fogok állni.) Majd a nagylétra legfelső fokáról óvatosan felfeküdtem a tetőre, egyik lábam a meglehetősen kihajló létrán támaszkodott, én pedig a pokolian izzó kátrányon feküdve próbáltam eltalálni a forró levegőben több példányban is vibráló szöget a kalapáccsal. Ezek voltak az ‘Ó, Irgalom Atyja, ne hagyj el!’-szögek. Mondanom sem kell, a ruhámnak annyi lett. A nadrágért nem is kár, de a GT-s póló tönkretételéért valószínűleg a pokol tüzén fogok égni.
És íme, már vannak ajtók is. Igaz, az első képen az élesebb szemű olvasók észrevehetik, hogy bizony ezt az ajtót kinyitni nemigen lehet. Némi földmunkára volt szükség, hogy eljussak a második ábrán látható állapothoz – de már nyitható a kecó.
Magunk között szólva, enyhén eufórikus állapotban vagyok. Harmadik napja tartom, hogy mindegyik nap a maximális tervet teljesítem. Izzó kánikulában. Ügyes vagyok és elszánt.
Időnként persze eszembe jut, hogy ha a gyártó cégtől megrendelem az összeszerelést is, akkor két szaki egy nap alatt összedobja a házat 15 rongyért… de ezeket a gondolatokat elhessegetem: nagy általánosságban is elmondható, hogy az ember annál jobban kötődik valamihez, annál jobban megszereti, minél többet szenvedett érte. (Figyelem, ugyanez fokozottan érvényes a szerelemre is!)
Másrészt meg semmi garancia sincs arra, hogy az illetők olyan alapossággal rakták volna össze, mint ahogyan én próbálom – igaz, jóval több idő alatt.
2007. July 16. Monday at 23:29
Te Józsi!
Ebbe már csak egy szaunakályha kellene, meg egy fa dobogó, és már van egy szaunád is! Ötlet? :))
2007. July 16. Monday at 23:31
Te GT-pólóban kátrányoztál? Mindegy, legalább nem lesz rajta feltűnő, ha véletlenül leeszed, lekávézod magad a Lurdyban.
2007. July 17. Tuesday at 02:33
Kályha? Ilyenkor? Minek? :-)
2007. July 17. Tuesday at 02:34
Varánusz,
Rajtam maradt. De én úgy emlékszem, hogy az egy egyszeri poén volt, nem pedig egyenruha.
2007. July 17. Tuesday at 07:36
Hello
Csak érdekelne hogy jo zárat adtak e a házhoz, vagy olyan kornyeken laksz ahol nem is gondolsz ilyenre?
2007. July 17. Tuesday at 09:21
Adtak zárat, remélem jó lesz. Már amennyire persze érdemes akármilyen zárral is lezárni egy olyan faházat, mely akár papírvágó késsel is szeletelhető.
(Egyébként sajnos nem olyan a környék. Város széle, erdő széle – szoktak lenni betörések.)
2007. July 17. Tuesday at 12:59
Respekt apu! összeszerelni a házat 35 fokban az még egy dolog, de a létrát kiszerelni az 50 fokos padlásról….elismerésem
2007. July 19. Thursday at 17:54
Olyan vagy mint apám :(
az is hős akar lenni azzal, hogy 40-fokos melegben kint dolgozik a napon.
Vajon egy hüvösebb napon nemértél volna rá vele foglalkozni?
Ja és persze este, a hüvösebb idöben meg rájön, hogy az egész rossz lett, és kezdi elöröl de már csak másnap délben mert ügye fáradt… :)
2007. July 19. Thursday at 18:42
Akkor felettébb logikus apád lehet. :-)
Gondold végig: 5 és fél napja csinálom, reggeltől estig. Az anyag szárított léc, deszka. Ha ebben a durván hat napban bármikor jött volna egy eső, szétcseszte volna a munkámat. Ergo akkor kellett csinálnom, amikor huzamosabb ideig nincs eső – és akkor is olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak lehet, mert bármikor jöhet egy zápor – és nekem addigra az kell, hogy álljon ez a dög, be legyen impregnálva és le legyen festve.
Szomorú, de a faház összerakásához ez az iszonyú kánikula az ideális idő.
Egyébként nem a hűvösebb időben jöttem rá, hogy rosszabb lett, hanem másnap, a melegben. És rögtön neki is álltam kijavítani.
Különben is, hidegben, melegben egyformán képes vagyok elbaltázni bárnit és helyre is rakni azt. :-)