Month: June 2007

Ami tegnap még olyan vidám dolognak tűnt, mára már inkább terhes. Képzeld el, hogy elkapsz egy olyan betegséget, amelytől fél percenként orgazmusod lesz. Eleinte nyilván élvezni fogod, de egy nap után már baromira meg lehet unni. Valahogy így vagyok én is most az állandó szédüléssel és a percenkénti kóborárammal. Lassan elmúlhatna már.
Persze ennek is az öregedés az oka: az ember megszokja, hogy haj van a fején – és az valamennyire megvédi tűző naptól. Hiába vettem én fel napellenzőt a bringázáshoz, ha az pont ott nem védett, ahol már a haj sem.

Aztán persze egyáltalán nem biztos, hogy ez a baj. Lehet, hogy amikor kedd hajnalban bóbiskoltam egy kicsit asztalra borulva, bemászott valami irodai bogár a fülemen keresztül az agyamba és telerakta petékkel.

Bármi lehet. Pár nap múlva úgyis kiderül: ha a hűvösebb időben elmúlik a szédülés, akkor napszúrás. Ha pár nap múlva, miután elfogyott az agy, megindul kifelé a bogárhadsereg a fülemen, orromon keresztül… akkor nem napszúrás.

Régi adósságomat törlesztem most.
Habár tudtam, hogy a megjegyzéseknek is van külön feed-je, de valahogy mindig lusta voltam kitenni az oldalra. Néhány partizánharcos kilogikázta ugyan az url-t, de valószínűleg a nagy többség nem fektetett ebbe túl nagy energiát.
Nos, immár itt található – jobboldalt, alul – mind az írások, mind a megjegyzések RSS csatornáinak a címe, lehet bátran feliratkozni.

Emberek, ne csináljátok. Eddig kétszer sikerült megúsznom, hogy képbe kerüljek annál a bizonyos hihetetlenül lúzer versenynél… erre most valaki jelölt az alternatív változatban.
Hogy egy valamikori törzsőrmesteremet idézzem: “Fiúk, ne szopassatok már!”.

Ez egy blog, melyet leginkább saját szórakozásomra írok. Nem versenymű.
És határozottan zavar, hogyha versenyben indítják.

Tök jó. Azt hiszem, megszúrt a nap. Nem kell megijedni, nem túl erősen… csak olyan pszichedelikusan: kábé 20 másodpercenként megszédülök, megrogynak a lábaim… és olyan percenként áthúz valami kóbor áram a két fülem között. Egyelőre marhára élvezem: nem kellett se meginnom, se elszívnom semmit, mégis egy olyan kellemes valóságonkívüli állapotba jutottam.
Akit érdekel a dózis: délelőtt bringáztam másfél órát a tűző napon – és ugyanezt megismételtem délután is.

Nagyon kellemetlen dolgokat fedezek fel. Amióta erdő mellett lakunk és minden nap kétszer keresztülmegyek rajta, azóta csökkent az áhitatom úgy általában az erdő iránt. Hiszen minden nap részem van benne.
Ugyanezt érzem a barna Kozel sörrel kapcsolatban is. Másfél hete gyakorlatilag kifogyhatatlannak látszó készleteink vannak itthon belőle – és a megszokás erősödésével az áhitat ugyanúgy csökken.