Day: September 20, 2006

Pest megér egy estet

Tudja-e hogy éjszaka
Egy árkád mélye mily sötét ?
Mit tud Pestről
Aki mindezt nem próbálta még.

Kóboroljon vélem át egy éjszakát,
Pest megér egy estet!
Ránk kacsintja minden ház az ablakát,
Pest megér egy estet!

Dögöljek meg, ha értem. Kezdődött úgy, hogy a Köztársaság téren szembenálltak egymással: a kemény mag (50-100 ember) meg a rohamrendőrök. Aztán az utóbbi elkezdte terelgetni az előbbit. Tettek egy kört a Népszinház utca felé, majd visszakanyarodtak az Erkel szinházhoz, bementek egy kis utcába, végül kiértek a Rákóczi útra. Ugyan elindultak a Keleti felé, de aztán jobbnak látták, ha a Blaha felé mennek. A téren megpihentek egy kicsit, majd a rendőrök tovább terelték őket a Rákóczi tér felé. Itt a tömeg kettévált, egy részük az Üllői úton indult el kifelé, a másik részük inkább az Oktogonon keresztül célozta be a Nyugati pályaudvart – mindkét esetben rohamrendőrök taszigálták őket maguk előtt.

Most mi az isten van itt? Városnézés?
Annak egy kicsit drága mulatság, tekintve, hogy ezek mindenfelé törnek-zúznak.

Bár igazából azt sem értem, hogy ha tényleg 50-100 ember(?) csinálja a balhét, akkor miért nem lehet kiküldeni ezer rendőrt, beszorítani őket egy térre, minden irányból összezárni, aztán már csak rá kell tolatni a rabszállítóval és bezsuppolni ezeket az alakokat oda, ahová valók.

Mindenesetre remek lesz, a gyerek pont ezen a környéken keresztül megy reggel iskolába. Most agyalhatok megint, hogy elengedjem-e.

Viszont egyvalami biztosnak tűnik: ennek az egésznek immár semmi köze ahhoz, hogy mit mondott Gyurcsány tavasszal. Itt perifériára jutott szélsőjobboldaliak részegültek meg attól, hogy úgy tűnik, hatalmuk van. Úgy tűnik, kormányválságot idézhetnek elő a balhéikkal. Végre visszavághatnak minden megaláztatásért, minden 0.1-2.0%-os választási értékért. Végre úgy érzik, rá tudják kényszeríteni akaratukat a szótlan többségre.

Kurvára remélem, hogy nem.

Impresszió

Tegnap este sem voltam nyugodt, de ma este kifejezetten ideges vagyok. Olyan érzésem van, mintha be lennék zárva egy szobába egy nyáladzó elmebeteggel, akinek valahogy töltött revolver került a kezébe.
Azt hisszük, hogy velünk, az országgal, sohasem történhet semmi baj, hiszen eddig is megúsztunk mindent. Hőzöngünk, röhögünk, jól megszívatjuk azt a másikat, aztán majd lesz valahogy.
Pedig ez nem igaz. Ha nem figyelünk, pár év múlva mi fogunk átjárni Ukrajnába koldulni.

ps: Most olvasom, hogy ma sem ússzuk meg balhé nélkül. Csak tudnám, miért reménykedtem.