Day: August 15, 2006

Újabb zenealáfestéses fényképalbumok



A szigorú blogger megír mindent



Gabriella csodálkozik



A valós viszonyokat tükröző
kompozíció



Rajtakapás: a figyelmetlen autós
éppen az útadót fizeti
Boszniában

Elkészültek a legutóbbi nyaraláshoz kapcsolódó zenés-táncos videók is. Miközben válogattam a mozgóképhez a fényképeket, szemezgettem Barna fényképeiből is, emellett találtam sajátot is, mely fölött korábban elsiklott a figyelmem – pedig valamiért mindegyik kiemelésre méltó lenne. Ezekből készült itt oldalt a keret, a videókat pedig az alábbi címekről lehet elérni:

  • Mokalo – 116 MB
    Először azt hittem, nem is lesz annyi kép, amennyi egy önálló anyag elkészítéséhez elegendő. Hiszen ez csak egy kemping és csak egy strand. Aztán jó zenét találtam és arra is rájöttem, hogy a családban is lehet bízni, ha idióta szituációkról van szó.

  • Tengeri kajakozás – 185 MB
    Erről nincs mit írnom. Még mindig a hatása alatt vagyok.

  • Korcula – 113 MB
    Az egyik figyelemre méltó város a környéken.

  • Dubrovnik, Cavtat – 166 MB
    Ez meg a másik.

  • Bosznia – 115 MB
    Meglepő módon ez a klip sikerült a legjobban. A zene telitalálat, Mostar és a Neretva-völgy pedig gondoskodik a többiről.

  • Balatonátúszás – 49 MB
    Az úszás közvetlenül az indulás előtt volt, nálam egybe is mosódik vele.

A kőrakó ember

A reggeli – nem kis mértékben pont az útépítés okozta – dugóban volt időm alaposan nézegetni az utcakő lerakásával megbízott ember munkáját. Tegyük most túl magunkat azon a triviális megállapításon, hogy ‘de jó, hogy ő rakja a követ és én nézem a buszból, milyen vacak lenne fordítva’. Sokkal érdekesebb megfigyelni, hogyan dolgozik az illető. Az ember ugye azt gondolná korábbi tapasztalataiból, hogy be kell szórni alá valami mischungot, rátenni a követ, ráütni egyet-kettőt a kalapáccsal – és már jöhet is a következő. De nem… emberünk ennél sokkal alaposabb.
Leszórt egy kis cementes keveréket, rárakta a követ. Egy kicsit billegett. Kő el, egy kis homokozólapátnyi keverék alá, kő vissza. Most sem volt tökéletes, művelet megismétel. Igenám, de ekkor már a kő egyik sarka magasabbra került, mint a többi. Kő el, mischung megigazít. Kő vissza. Még mindig nem jó, mesterünk megint beszór egy kevés keveréket a kő alá. Amíg állt a busz – olyan 2-3 perc – a lelkiismeretes ember egy követ rakott le. Igaz, azt hihetetlen precizitással. Még láttam, hogy elment a következő kőért: felvett egyet, alaposan megszemlélte, távolról rápillantott, hova kellene kerülnie, majd visszadobta. Valamiért nem tetszett neki… felvett egy másik követ, megvizsgálta… és ekkor kikerült a látókörömből.
Tudom, most lehetne fanyalogni, de én valahogy optimista vagyok. Inkább örülök, hogy láttam egy embert, aki maximálisan komolyan vette a munkáját és nem hajlandó szart kiadni a kezéből, még akkor sem, ha az pusztán csak egy sor utcakő lesz a négysávos úton, utalásképpen elválasztandó az autók sávját a villamos sínektől. Örülök neki, hogy tanúja lehettem egy olyan ember munkájának, akit tetőtől-talpig áthat a minőség iránti igény. És végül örülök annak, hogy az illetőnek lehetősége van ezt a szemléletet terjeszteni is, hiszen a munkát közelről szemlélte lelkes padavanja, akivel időnként meg is vitatta a helyzetet.