Month: July 2006

Keres ő

Tényleg nem szokásom ilyesmikkel terhelni a tisztelt olvasót, de egy ennyire perverz keresőkifejezés mellett nem tudok szó nélkül napirendre térni.
Vajon mi járhatott annak az illetőnek a fejében, aki úgy került erre az oldalra, hogy azt írta be a keresőablakba: ‘Pártai Lucia bikiniben’?
Mindenesetre sok sikert neki a további keresésben.

Fotóblog rovat

Vasárnap meglátogattuk a gyereket szolgálat közben. Éppen hegyibakter volt a Széchenyi-hegyen. A legjobbkor érkeztünk, egy hármas keresztet kellett váltókezelőként összehoznia.

Imhol a fényképek:

Itt most én vagyok a májer!

———————————————–

A francba, már megint egy vonat.

———————————————–

Hihi, ez nem bevette a kanyart!

———————————————–

És ha ezt megrántom, vajon mi lesz?

———————————————–

Az írás végére még egy kis extra. Sikerült kamerával rögzítenem az utolsó váltóállítást. A felvételből látszik, hogy amin itt elhumorizálgatunk, az bizony nem is olyan egyszerű munka. Érdemes megnézni.
A videó itt található. Sajnos 26 MB – nem vagyok egy video codec mágus, az eredeti 115 megás felvételt csak ennyire tudtam összetömöríteni.

Things happen

Van még egy blog a Goldenblog mezőnyben. Ugyan túl sok bejegyzés még nincs benne (4), de a csapásirány ígéretes. Olyan zenészekkel foglalkozik, akik nincsenek benne annyira a fősodorban, hogy akár nálunk is beszerezhetőek lennének a lemezeik. Én speciel látok benne fantáziát, fel is iratkoztam rögtön a feed-re.
De van itt egy kis pikantéria. Ahogy Fisher99 is megállapította, a blog alkotója az a Bede Márton, aki korábban már elkövetett egy ritka gusztustalan kirohanást a Matulában – úgy általában a blogok, blogolás ellen.
Van ilyen, én is ismerek skizofréniás embert, nem szégyen az.
(Személyes kedvencem a cikkből: “Nevezzük nevükön a dolgokat: blogot csak címeres idióták írnak.”)
Azért pénteken néhányan szóvá is tették az új blogban: hogy akkor hogy is tetszik ezt gondolni?
Pár nappal később visszanéztem, mert kíváncsi voltam, mi lesz a válasz. Nos az történt, hogy Márton az összes kínos hozzászólást törölte, az impresszum részre meg kiírta, hogy “A nem zenével foglalkozó kommentek azonnal törlésre kerülnek.”

Hát… így is lehet.

Magyar, ne lopj!

Felhívtuk a gyereket a haverja telefonján a gyerekvasutas táborban. Jó volt a megérzésünk: megint ellopták a mobiltelefonját. Az előzőt szintén a gyerekvasútnál lopták el. Ha ehhez hozzáveszem, hogy lányom egyszer letette a sajátját ruhapróbánál, majd pár perc múlva már nem találta meg… egyáltalán nem érzem túlzónak a címben idézett, külföldön itt-ott látható táblát.
Ez van.

[Update]
Tévéhangolás közben elkaptam egy tudósítást. Azt mondták, hogy valami egyesület tavasszal kirakott hatszáz darab kullancsveszély táblát. Olyan pici fém háromszögeket. Nyárra háromszázat elloptak.
Nyilván az egyesület a hibás: gondolkodhattak volna.

Lost5

Olyan jó lett volna valami haladásról beszámolni… de még mindig csak bonyolódik a történet.
Tanulva a keddi esetből, ma korábban mentem. Besiettem, barátságosan intettem a portásnak és mentem tovább az adminisztráció felé.
– Álljon meg, hova megy! – kiabált utánam a hapi.
– Az adminisztrációra – szóltam vissza.
– Oda ugyan már hiába megy.
– Micsoda?
– Pénteken fél háromkor zárnak.
– Hogy az a mocskos leborult kurvaélet… – csúszott ki a számon, majd köszönés nélkül kiviharzottam az épületből. Még hallottam, hogy az előtérben várakozó foghíjas cigányasszony nekiállt gurgulázva röhögni.
Odakint megnéztem a mobilomat: pontban fél három volt. Tehát az előbb még nyitva kellett volna lenniük. Gyerünk vissza.
– Elnézést uram, de pont most van fél három. Még nyitva kellene lenniük – fordultam a portáshoz.
– Ki van zárva. Pontban fél háromkor kikapcsolják a számítógépet, utána már fizikailag sem lehet dolgozniuk. Ezt akartam elmondani magának, amikor kirohant.
– Elnézést, kicsit ideges lettem.
– Egyébként milyen vizsgálat lenne?
Na, kezdődik megint. Elővettem a beutalót.
– Nem vizsgálat, nem kezelés. Műtét lesz, orvossal akarok időpontot egyeztetni.
– Van konkrét orvos?
– Persze, itt van négy név.
(Figyeled, milyen gyorsan értünk el a kritikus pontig.)
– Nézzük csak… – vett elő egy szabadságos táblázatot(!). Nodehát… a múltkori portás miért nem tudott idáig eljutni??
Innentől felpörögtek az események. Hamar kiderült, hogy a négy orvos közül három szabadságon van, velük csak augusztusban tudok beszélgetni. Az az egy, aki jelenleg műt, viszont pont augusztusban lesz szabadságon, tehát vele meg nincs értelme most beszélnem. Az adminisztráció meg az orvosok nélkül nem egyeztet semmit.
Kész. Vége.
Szerettem volna, ha augusztus második hetében túl lettem volna a műtéten… de a jelek szerint akkor még csak arra lesz lehetőségem, hogy elkezdjek beszélgetni az orvossal.