Lost4
Anélkül, hogy most túlzottan belemennék a részletekbe, legyen elég annyi, hogy nemsokára kés alá fekszek. (Nyugi, hamarosan aprólékosan megírok mindent, ha lesz egy kis időm.)
Ma mentem volna be a kórházba időpontot egyeztetni valamelyik sebésszel. Ha a volna ott nem lett volna.
Pedig egészen a portáig remekül ment a dolog.
Fél háromkor indultam el a munkahelyről, mert egyrészt dolgozni is kell, másrészt meg feltételeztem, hogy négyig dolgoznak. (Az orvosom is addig szokott.) Annyit tudtam, hogy be kell mennem a beutalómmal a sebészetre, az adminisztráción közölni, hogy az orvosom műtétre utalt be és fel kell sorolnom négy nevet, hogy mely orvosok jöhetnek szóba.
Sajnálatos módon csak a portásig jutottam.
- Kit tetszik keresni? - érdeklődött.
- Az adminisztrációt.
- Micsoda?
- Van nálam egy beutaló. Időpontot szeretnék kérni.
- Akkor sebészeti ambulancia?
- Nem valószínű. Nincs semmilyen sérülésem.
- Akkor csak vizsgálat?
- Az se valószínű. Pusztán adminisztráció.
- Na várjon.
Azzal tárcsázott, majd beleszólt: - Halló, Ambulancia?
Majd pár másodperc után ideadta a kagylót: - Most beszéljen!
- Halló? - szóltam bele.
- Halló, mit szeretne? - kérdezett vissza egy női hang.
- Azt sajnos nem tudom.
- Most szórakozik velem?
- Nem, attól tartok, nem. Tartsa egy kicsit a vonalat - azzal határozottan visszaadtam a portásnak a kagylót.
- Értse már meg, hogy nekem semmi dolgom az ambulanciával.
- Elnézést, Ágika, az úr nem Önöket kereste - szólt bele a kagylóba, majd letette.
- Most akkor mit is akar tulajdonképpen? - nézett rám vádlón.
- Van egy beutalóm egy helyi orvostól. Meg fognak műteni. Időpontot szeretnék egyeztetni egy sebésszel.
- Esetleg van konkrét neve is?
- Igen, négy.
Elővettem a palmtopot, felolvastam a négy nevet.
- XY.
- Szabadságon.
- VZ.
- Szabadságon.
- ZSM.
- Szabadságon.
- KJ.
- Na, ő dolgozik egyedül. Most fogják műteni?
- Nem, előreláthatólag augusztus második felében.
- Ja, akkor nem tudom ki lesz szabadságon.
- Gondoltam. Pont ezért akarok bejutni az adminisztrációra.
- Ja, arra az adminisztrációra? - csapott a fejére - Azok csak háromig dolgoztak.
Három óra húsz volt.
- És akkor most mit csináljak? - tettem fel a költői kérdést magamnak.
- Látja, ezért adtam magának az ambulanciát - atyáskodott.
- Miért, tudtam volna időpontot egyeztetni velük?
- Azt nem. De már csak ők rendeltek egyedül az épületben.
- Hát, köszönöm. Viszontlátásra.
July 11, 2006 at 00:34
Posted in: Hétköznapok
4 Responses
Egyes orvosoknak meg bőrkanappé van a kórházi irodájukban és Rolex-et viselnek.
Beszántani az egészet.
Komolyan. ez a Mars. És nem tudom, hogy azok az emberek, akik ebben a gépezetben dolgoznak, vajon érzik-e, hogy milyen is annak a munkának a minősége? Nem feltétlenül a tényleges orvosokra gondolok, sokkal inkább az “adminisztrációra”.
Hamvas Béla azt mondta: “Az Antikrisztus az aperszonális legázoló szükségszerűség.” A későbbiekben kiolvasható, hogy ez nem más, mint “A Hivatal”.
Ilyenkor mindig végigfut a hátamon a hideg:
aperszonális
legázoló
szükségszerű
Meg is találtam:
http://www.terebess.hu/keletkultinfo/silentium.htm
Habár itt legátoló van legázoló helyett, nekem az legázoló jobban tetszik.
A közöny tényleg ijesztő. De engem legalább annyira elborzaszt, hogy a normális bánásmód kulcsa a pénz. (Lásd pl. a Telki kórházat, ahol méterekről becsúszva tolják alád a bőrfotelt, ha azt látják a szemeden, hogy megfáradtál, leülnél. Aztán utána kőkeményen kiszámlázzák.)
Leave a Reply