Hirtelen ihlettől vezérelve azt írtam itt, hogy úgy kaptam el foszlányokban gondolatokat, ahogy a köd ereszkedik fel a Bükk-hegység felett. Nem gondoltam volna, hogy ehhez ilyen költői illusztrációt fogok valaha is találni a Bükkről.
Month: February 2006
Eljöttek az angyalok
A címekkel együtt.
Előzmények:
Itt írtam róla, hogy egyik ügyfelünknél váratlan áldás érkezik: közel 33000 kontakt pottyan az égből a címtárukba. Azt is írtam, hogy sikerült megvédeni ezektől a globális címlistát – de nem túl elegáns módon. Mindenképpen szükség lett plusz adminisztrálásra, ami emberi munka, következésképpen hibaforrás. (Nem mintha a gép nem tudna…)
A héten megkaptuk az első adag címet és alaposan szemügyre vettem őket ldp-vel. Ahogy haladtam sorról sorra, egyre szomorúbb lettem. Sajnos bejött a logika – ha ezek az idegen sejtek látszódni akarnak a szervezetünkben, akkor teljesen hasonulniuk kell. Még az exchangeLegacyDN érték is teljesen ugyanaz, mint a saját címeinknél.
Nem hatásvadászatból írom, tényleg így történt: amikor a tulajdonságok végére értem, akkor találtam – az utolsó sorban – egy olyan bejegyzést, amely egyből bearanyozta a napomat. Ez a neve: msExchangeOriginatingForest. A név magáért beszél: annak az erdőnek a neve van benne, ahonnan a címet migrálták. Értelemszerűen azoknál a címeknél, melyek helyben születtek, ez a tulajdonság üres – azaz nem látszik az ldp-ben.
Innentől kezdve egyszerűen csak ki kell egészítenem a GAL lekérdezést a (!(msExchOriginatingForest=*)) feltétellel és az a bizonyos sokat emlegetett Bob már rögtön a bácsikám is.
Olcsó álmok
Éjjel azt álmodtam, hogy elromlott az elektromos fogkefém, pont, amikor a számban volt. Később azt is álmodtam, hogy elromlott a kormányszervó az autóban és alig lehetett irányítani.
Visszaemlékszem, milyen duhaj álmaim voltak valamikor… kár értük.
Szemmel láthatóan elvitte őket a fogyasztói társadalom.
Tolongás
Scott Adams nem csak rajzol, de pátyolgatja is kedvenc szerzőit. Egyik ilyen felkarolt szerző Mike Belkin, az Unfit sorozat rajzolója. Persze ez egyáltalán nem meglepő: a sorozat stílusa hasonlít Adams stílusához, az egészséges életmód pedig különösen közel áll Adams életfelfogásához. Talán nem köztudott, hogy a Dilbert mellett egy egészséges élelmiszerekkel kapcsolatos láncot is futtat. (Azért úgy elképzelem Scottie-t, ahogy Kőbán Ritáékhoz hasonlóan kiáll egy estélyi ruhában a plakátra… :)
Na, szóval, Mike besokkalt, abbahagyja – Adams pedig nekiállt új szerzőt keresni a meglévő sorozathoz.
Ami mindenkit megdöbbentett, az a pályázók nagy száma volt.
Töprengtem itt, hogy tkp. mi is a jobb: szabadúszónak vagy szindikalizáltnak lenni? A fenti esemény nagyjából eldönteni látszik ezt a vitát: tehetséges emberek törik kezüket-lábukat, hogy akár egy mások által kitalált figurákkal, ötlettel bíró sorozatot is átvegyenek. Köztük olyan nagy nevek is, mint pl. Jerry King, aki egykor a Playboy-nak volt házi rajzolója.
Adams is meglepődött, ezért egy írás erejéig visszatért a témához. A pályázók nagy számát (83) annak jeleként érzi, hogy manapság kihalt a vállalkozói kedv a szindikátusokból. Nem mernek kockáztatni. Itt is érvényesül a ‘vegyünk IBM-et, akkor bukás esetén senki nem fog minket hibáztatni’-elv, csak máshogy: ‘legyen jól megrajzolva és legyen politikailag korrekt, akkor nem fognak minket hibáztatni”-elv lett belőle. Emiatt az igazán tehetségesek még csak tűzközelbe sem kerülnek. Elismerésre méltó őszinteséggel azt is bevallja, hogy biztos benne, hogy ha ma kellene házalnia, páros lábbal rúgnák ki Dilbert-tel a szindikátusok.
Sajnos, tényleg így van. A mai sorozatok egyre kevésbé harapósak – inkább bájosak, jól megrajzoltak… és unalmasak.
Garfield a király.
[Update]
Az olvasók szavazatai alapján kiválasztották a legjobb 15 pályázatot. Imhol.
Dolgok történnek
Ilyenkor melegszik egy kicsit a szívem helye. Látom, hogy nálunk is teljesen hasonlóan mennek a dolgok, mint nyugaton – és ez jó. Ha mi sem kapunk primer információkat, akkor legalább ők se kapjanak.
Jim McBee belefutott egy rejtélyes figurába. Exchange2000-ről migrált Exchange2003-ra és egyik irányba ment a levelezés, a másik irányba meg nem. Logolásokat kapcsolt, bejegyzéseket sasolt, füstölt is a feje, gondolom – aztán mivel nem tudta értelmezni a logokat, bejelentette a PSS-nek. Jim McBee! Hízott a májam, de nagyon, hiszen legtöbbször én is ezt szoktam csinálni , csak eddig azt hittem, azért, mert kisfiú vagyok a nagyok játszóterén.
A befejezés már kevésbé volt szokványos: Jim végül megtalálta a szükséges információt egy ősöreg newgroupban. A lecsorgó jogosultságok voltak elállítva a szerver objektumon. Ami azért is furcsa egybeesés, mert pont most szívtam én is egy hasonlóval, amikor a saját magunk által barkácsolt GAL-ban nem jelent meg néhány cím.
Recent Comments