Mint már írtam, a gyomrom miatt aktuális volt egy kivizsgálás. Elmentem… és nem vagyok elégedett. Sőt.
Pedig eddig csupa jókat hallottam a kórházról.
A külsőségekkel nem is volt baj. Semennyit nem kellett várakoznom, pedig negyven perccel korábban érkeztem. Az orvos kedves volt. Az egész vizsgálat hosszú meghallgatással, nagylaborral együtt lepergett három óra alatt – és ebben benne volt a laboreredmények kiértékelése is. A környezet is kellemes volt. Mindezek a szép és jó dolgok természetesen az árakban is tükröződtek (51khuf).
Amivel nem vagyok elégedett, az a tanácstalanság. A mérési eredmények alapján én vagyok a világ legegészségesebb embere. Nem találtak semmit – pedig két gépelt oldalon írtam le a tüneteimet. Jött néhány feltételezés és néhány javaslat, hogy milyen vizsgálatokat kellene elvégezni. De ezek csak lövések voltak a sötétbe, néhány visszakérdezés után kiderült, hogy igazából nem várható tőlük eredmény. Próba-szerencse alapon felírt a doktornő két gyógyszert.
Imhol.
Coaxil: dilibogyó. Ugyanis szóba került, hogy ha ennyire nincs semmi bajom, lehet, hogy pszichés eredetű panaszaim vannak. Annyiból hajlok is a dologra, hogy az utóbbi évek tapasztalatai alapján már félek az étkezésektől – ugyanis nincs szabály, milyen ételektől jön meg az éjszakai roham. No, erre kaptam egy elvarázsoló gyógyszert. Egy antidepresszánst, melyet kifejezetten táplálkozási problémákban szenvedőknek adnak. Érted: bullémiásoknak, anorexiásoknak. Csakhogy rám egyik sem áll: én asztallapostól tányérostól képes lennék megenni egy tányér töltöttkáposztát és utána simán bevágnék egy üveg Weninger kékfrankost… ha nem tartanék attól, hogy utána éjszaka beazonosíthatatlan görcseim lesznek. Azaz étvággyal nincs gond. Jókedvvel sem.
A gyógyszerrel viszont annál több.
Egy fórumban találtam, hogy szedése után elfelejthetem a libidót. Egy másik illető írta, hogy izületi gyulladásai lettek tőle.
Maga a gyógyszer adatlapja sem túl biztató:
A kezelést nem szabad hirtelen megszakítani: az adagokat 7-14 napon át lépcsőzetesen csökkentve kell megszüntetni.
Alkalmazásának, ill. hatásának tartama alatt szeszesitalt fogyasztani tilos!
Alkalmazásának első szakaszában – egyénenként meghatározandó ideig – járművet vezetni vagy baleseti veszéllyel járó munkát végezni tilos. A továbbiakban egyedileg határozandó meg a tilalom mértéke.
Mellékhatások
Ritkán hasi fájdalom, émelygés, hányás, székrekedés, szájszárazság, étvágytalanság, álmatlanság, aluszékonyság, fáradtság, szívdobogás, fejfájás, szédülés, remegés, nehézlégzés, izom- vagy ízületi fájdalmak.
Túladagolás esetén a kezelést meg kell szakítani, és a beteget gondos megfigyelés alatt kell tartani. Kezelése:gyomormosás;a szívműködés, a légzés, az anyagcsere és a veseműködés ellenőrzése. Fontos az egyes klinikai megjelenési formák tüneti kezelése, különösen a légzés támogatása, valamint az anyagcsere- és veseműködési rendellenességek korrigálása.
Hatásmechanizmusa lényegében serotoninerg, az agykérgi neuronok, a hippocampus és a limbikus rendszer szerotonin-felvételének növekedésével.
A tianeptint jellemző tulajdonságai Hangulatzavarok esetében mutatott aktivitása a tianeptint a nyugtató és serkentő jellegű antidepressiv szerek kétpólusú osztályozási rendszerének középvonalába helyezi.
Egyből a Kontroll Csoport halhatatlan szövege ugrott be:
Az eszemet nem,
Azt nem adom,
Eliszom inkább,
Eliszom.
No, szóval ez a gyógyszer megy a spájzba. Majd ha egyszer a gyémántokat akarom hajkurászni az égben Lucy-vel, akkor előveszem.
A másik gyógyszerrel sokkal csúnyábban jártam. Azt ugyanis bevettem. Azt mondta az orvos, hogy hasonló tüneteket tud okozni, ha a hasnyálmirigy által termelt váladék – mely az emésztést szabályozza – nem jelenik meg megfelelő mennyiségben a gyomorban. Habár a laborvizsgálatok szerint ezzel semmi problémám nem volt, azt mondta, próbáljunk ki egy gyógyszert, amely serkenti ennek a váladéknak a kiválasztását.
Hülye voltam, gondolkozhattam volna. De elintéztem annyival, hogy ő az orvos, ő tudja. Napi 2*1 volt az adag, ez nálam azt jelenti, hogy reggel-este egy szem. Tegnap este be is vettem a tablettát. 20 perc múlva elkezdett égni a gyomrom. Egy óra múlva összegörnyedve kapartam a billentyűzetet. Egyébként is sok a savam – ez a gyógyszer meg maximálisra kapcsolta a savtermelést. Ráadásul pont este nyolckor vettem be – vacsora után – amikor a savas átcsapás időszaka van. Nem győztem a kekszeket, tejeket és savlekötőket belapátolni. Éjfélre lecsillapodott annyira a fájás, hogy elbóbiskoltam – de tűnékeny enyhülés volt, mert háromkor ébresztett az újabb fájás. Egészen reggel hatig kínlódtam, mire végre vissza tudtam aludni.
Jó kis gyógyszer.
És ennyit a Telki kórházról.
A saga folytatódik.
Most hallottam egy állítólag erre a területre specializálódott orvosfenoménről. Össze fogom markolni az egyre vaskosabb dossziét és kérek egy időpontot. És próbálom használni a józan eszemet: sokszor keveset enni, nem terhelni a gyomrot, sok folyadékot, erősítő teát inni, sportolni – és lehetőleg ledobni egy tizest. És nem idegeskedni. (Soci, van még a hajnalka magból?:)
Recent Comments