Rétes réteg

Olvastam valahol valami várostervezőnél, hogy egy városnak rétegei vannak. Ugyanazt a földrajzi egységet más útvonalakkal járják be az autósok, máshogy a kerékpárosok és máshogy a tömegközlekedők. Mintha más-más átlátszó fóliára rajzolt térképeket raknánk egymásra, ugyanazon nagyváros esetén.
Én lassan hozzá tudnám tenni ezekhez a specializált térképekhez a város mákosrétes térképét.
Be kell vallanom, teljesen furcsa jelenségeket észlelek magamon. Amikor vizsgázni jártam, az volt az egyik mantrám, hogy mindegy, mi lesz az eredmény, de utána úgyis beugrok a Lehel-úton lévő rétespékségbe. Amikor a Dataplexbe kell mennem, akkor nem mulasztom el, hogy az Árpád hídnál beugorjak egy rétesért. Ha fodrászhoz megyek, akkor mindig belépek az Oktogontól nem messze lévő rétesboltba. És bárhová megyek, állandóan jár jobbra-balra a tekintetem, hol látok ismeretlen rétesboltot.
Pontosan tudom, hogy az Újpest központ aluljáróban lévő rétesbolt túl édesre csinálja a tölteléket – és egyébként sincs soha tiszta mákos rétesük. (Mindig csak a gusztustalan meggyes-mákos meg almás-mákos.) Tudom, hogy a Határ úti aluljáróban lévő üzletben finom tiroli típusú van, de pofátlanul apró darabokban mérik ki. Nemrég fedeztem fel, hogy nyílt egy burek üzlet Pesten. De rögzülni ez is úgy rögzült a térképemen, hogy van mákos rétesük is.
Valamikor beszéltük a családban, hogy nem lenne hülyeség pár évig külföldön dolgozni. Én favorizáltam volna Finnországot, de Nej közölte, hogy a hideg kizáró tényező. Én most kezdek abba az állapotba jutni, hogy a mákosrétes hiánya miatt a volt Osztrák-Magyar Monarchia területén kívül semmi külföld nem jöhet szóba.
Nem tudom… elképzelhető, hogy ez már függőség?