Day: February 1, 2006

Úszó nagyapa

Egy érdekes figura szokott evickélni a középső sávban. Egy úszó nagyapa. A mellettünk lévő sávban tanul úszni az unokája. Az öreg – habár időnként úszik, mint Stollár Miki – de általában tartja a tempót a gyerekkel és folyamatosan figyeli, magyaráz neki.
A szerencsétlen kölyöknek nem elég, hogy időnként meg kell felelnie az úszóedzőnek – de folyamatosan meg kell felelnie a nagypapinak is.
Elkaptam egy pillanatot.
– Nem mondom még egyszer! – kiabált a nagyfater.
– Jaj. Bárcsak – lehetett leolvasni a kölyök arcáról.

A bűvös számsor

9-9-10-10-11-10. Nem, nem telefonszám. Ezek a tegnapi részidőim.
Tessék jobban megnézni a számsort. Tessék észrevenni, hogy ha összeadjuk az időket, akkor 59 perc jön ki.
Azaz beállítottam a négy évvel ezelőtti rekordomat 2000 méter mellen.

Dagadó keblekkel érkeztem haza.
– Na, mi van öcsi – támadtam be lezserül Barnához – ti mennyi idő alatt ússzátok le a két kilométert?
– Olyan félóra alatt – válaszolta – miért?
– Izé, semmi. Mi is volt ma az isiben?