Az megvan, hogy ha az ISA2004 szerveren létrehozok egy szabályt, mely engedélyezi a HTTP protokollt – mely protokoll paraméterei között csak és kizárólag a 80-as port szerepel -, akkor ez a szabály kienged minden, általa http-nek minősített forgalmat, függetlenül a port számától? Elég csak beírni, hogy http://akarmi.akarhol.hu:8081/alkonyvtar – és már hasít is kifelé a 8081-es porton.
Month: November 2005
Két jó hír
Minden különösebb kommentár nélkül.
Külön szakmai öröm, hogy előszeretettel foglalkozik szerkesztési, kiadási részletekkel. Jó látni, hogyan készülnek a rajzok, hogyan spekulál az alkotó.
Care
Itt van az elkettyenés gyökere.
To care – gondol, törődik, foglalkozik
Ez az, ami miatt nem tudok élvezni semmit. Ez az, ami miatt akkor is rossz, amikor jó. És amikor rossz, akkor meg nagyon rossz.
Azon agyalok, hogy volt itt ez a hosszú hétvégi kirándulás. Nagy ajándék volt, nagyon jól sikerült. Fel kellene dobódva lennem, mégis össze vagyok szottyanva.
Mert az egész kirándulást végigaggódtam. Tényleg jó idő lesz-e? Időben érünk oda, megtaláljuk-e még nappal a várat? Látunk-e még Lőcséből valamit? Találunk-e jó éttermet, este egy idegen városban? Lesz-e valami kímélőbb étel nekem? Nem rak-e bele valami olyat a szakács, amitől mégis kilyukad este a gyomrom? Esti kártyázás közben órákig figyelni a gyomromat, keresni a jeleket, hogy milyen lesz az éjszakám. Tudok-e rendesen aludni? Össze tudom-e szedni reggel a családot, hogy még időben elinduljunk? Leesik-e Nej a szikláról? Kitart-e egész napra a bátorsága? És a kedve? Tudom-e úgy ápolni a lelkét, hogy jövőre is el akarjon jönni? A lányok lábfájása tartós lesz-e vajon? Mennyire kettyennek el a kölykök, ha elmarad a szabadtéri sütés? Nem túl fűszeres ez a kolbász? Nem túl zsíros? Nem ettem-e túl sokat belőle? Kártya közben megint figyelni a jeleket. Szokás szerinti rettegés elalvás előtt. Reggel az a rohadt kocsi miért nem indul be? Rám esik, ha rángatom? Hogyan szerzek bakot, támaszt? Odaérünk-e még időben a lanovkához? Három órán keresztül figyelni az eget: beborul? Az ismeretlen hegyi szerpentineken, sötétben, erős forgalom mellett, hogyan megyek át, amikor előlről-hátulról folyamatosan vakítanak? Ez a rohadt GPS miért nem működik? Miért nem bírják kiírni ezek a faszok Rozsnyónál, hogy merre van a határ? Kitart-e a benzin a legközelebbi benzinkútig? Egyáltalán a világ ezen eldugott sarkában ismerik-e az éjjel-nappal nyitvatartó benzinkutat? És az ECMC kártyát?
Amióta pedig visszajöttünk, rámszakadt az ég a munkahelyen, az itthoni teendőimről meg tényleg kilométeres listát írtam. És a gyomrom is megbosszulta, hogy túl sok pogácsát ettem vacsorára – szerda éjszaka szépen, óvatos-alattomosan jöttek sorra a jelek, végül egy óra taktikai alvás után felébresztett az a pokoli fájdalom.
Most retteghetek, mert ilyenkor a legapróbb étkezési hiba is durván bosszul.
To care – gondoskodni, aggódni, idegeskedni.
Rohadjon meg.
Boldog szülinapot
Lányom ma lett 14 éves. Tegnapelőtt órákat töltöttünk a monitor előtt, hogy megkeressük az igényekhez és a pénztárcához méretezett mobiltelefont.Tegnap elmentünk, megvettük. Garanciális okokból nála hagytam, ‘teszteld, Gizi, amíg füstöl’ felkiáltással.
Ma a leány megsütötte magának a szülinapi tortáját.(1) Este volt a spontán ünnepség. Előtte elkértem a telcsit. Becsomagolásra nem volt igény.
Hogy valami meglepetés mégis legyen, hirtelen ötletből elkezdtük énekelni a Heppibörzdéjtújú-t. A döbbenetből csak a negyedik sor táján ocsúdott fel a csajszi, ekkor jött ki először hang az elkerekedett ajkán. Annyit mondott, hogy ‘Úristen, hagyjátok ezt abba’. Megható volt.
(1) Önállóságra nevelés van itt, kérem szépen. Torta kell? Oké. Menj el a piacra, vásárolj be, süsd meg a tortát.
Boldog születésnapot.
Távíró
Mostanában azzal töltöm napjaimat a gályán, hogy kilométer hosszú leveleket írok. Egyik multileány ügyfelünket egyik kézből megkínálták egy worldwide Active Directory konszolidációval, visszakézből meg egy worldwide címtár szinkronizációval.(1)
A két projektet az anyacég különböző részlegei vezénylik. Hihetetlen mennyiségű levelet kell írni, hogy egyáltalán felfogják, mi van itt és mire kell felkészülniük, hogy utána lehetőségünk legyen megvalósíthatósági elképzelésekről beszélgetni.
Nincs is nekem sok bajom ezzel, kifejezetten szeretem az egy kilométeres távot írásban… de tíz óra gépelés után itthon már a harapós lónak van kedve a blogot is széjjelfeszíteni. Szóval mára ennyi.
(1) Hogy mi a különbség? Az AD konszolidáció azt jelenti, hogy sok kicsi – kicsi a francot – AD-t vonnak össze egy nagy AD-ba. A címtárszinkronizáció viszont azt, hogy mindenféle szakadt címtárakat – beleértve sok pici AD-t is – kapcsolnak össze MIIS segítségével. A történet érdekessége, hogy először a címtár összekapcsolás fog megtörténni, majd miután minden gyönyörűen működik, lebombázzuk az egészet és összesöprünk mindent egy AD-be.
És még én érzem magam időnként következetlennek.
Recent Comments