Az előző jegyzetben említett vizsga sportértékét nagyban emeli, hogy az előtte lévő éjjelen döntött megint úgy a gyomrom, hogy kicsikarja belőlem a csempetépkedést. A fél éjszakát a forróvízes zuhany alatt töltöttem, Vian könyveim olvasásával.
Ebben az volt az izgalmas, hogy ez kifejezetten olyan fajta vizsga volt, amelyiknél nem volt elég a tudás, hanem agyban is nagyon ott kellett lenni. Kipihenten.
A helyzetet fokozta, hogy már emberkedik valamelyik pollen, de nem mertem gyógyszert bevenni, mert attól lesz csak igazán kába az emberfia – így egész vizsga alatt élvezhettem mind a belső, mind a külső orrfacsarást.
De így is meglett.
Örülni valószínűleg csak pár nap múlva fogok tudni.