Létezik egyfajta bekötött szemű blogolás, amikor még én magam sem tudom, mi fog kisülni egy fejtegetésből – csak gépelés közben ölt formát a konklúzió. (Ha van egyáltalán.)
Ilyen izgalmak kerülgetnek most is.

A tény: helyi kezdeményezésből egész érdekes verseny állt össze. (Mind a Slashdot, mind Scobble – naná! – ejtett szót róla.) Ötvenegynéhány karikaturista bedobott 20-20 dollárt a kalapba és azt mondták, hogy az viszi el a zsét, aki legvégül talpon marad. Mindenkinek ki kell tennie minden munkanapon egy új karikatúrát a weblapjára. Aki kihagy akár egy alkalmat is, kiesik. Kifogás nincs.
Maratoni versenynek nézünk elébe – és ez rengeteg új karikatúrát jelent. A minőség… ez az, ahol zátonyra futhat a kezdeményezés. Odajutunk, hogy mit nevezünk karikatúrának? Mennyire kell kidolgozottnak lennie? Ha nekem kellene munka után napi egy karikatúrát megrajzolnom, nem jutnék-e el pár nap után oda, hogy pálcikaemberekkel játszatnék el néhány ezeréves Antal Imre viccet?

Az oldalról link vezet egy fórumra. Rögtön szembeötlött az egyik topic. (Nem csoda: az a címe, hogy ‘Wiley Miller egy fasz… minő meglepetés‘.) Tudni kell, hogy nekem Wiley Miller (link1, link2) az egyik félisten – nyilván egyből rácsaptam a témára: ahol rögtön belinkeltek egy másik fórumot, ahol Wiley beszólt. Akiket érdekelt a korábbi fejtegetésem, javaslom olvassák el mindkét fórumot, érdemes.

Röviden összefoglalva:
Az egyik fél azt hánytorgatja fel, hogy egy szindikalizált rajzolónak kötelessége heti hét jó(!) rajzot kiadni magából, akár éveken keresztül is.

I both respect and pity those syndicated people. They think a gag-a-day is the only way to go with a daily comic? Those poor suckers have to do exactly that, day in and day out. Their dog dies, they have to put it aside and write a three-panel joke. That’s got to bring on some cognitive dissonance. And frustration.

Akkor hogy merik ezek ‘Iron Man’-nek nevezni magukat, amikor hozzájuk képest igen amatőrök?

5 cartoons a week is considered “iron man” status? That’s a horrifically bad week in syndication.

A másik fél viszont azt hozza fel, hogy napi robot mellett pluszban rajzolni… igenis vasemberhez méltó feladat.

Could someone please remind Wiley that most of us have DAY JOBS as well as cranking out five comics a week, and that we could crank out six dailies and a color Sunday standing on our DICKS if we didn’t have to work 50 hours a week?

Erre mondja a másik fél, hogy

Also, because the internet is so easily accessible, any monkey can post their little drawings. The trick is, to be consistently good. Just because you post your cartoon for the world doesn’t make it great. Wiley has said he hopes the internet to be a viable avenue for the future of cartoons. I agree, but if that’s gonna happen, there needs to quality control. You can’t claim to be a hard working cartoonist if you’re posting scribbles twice a week at midnight. This contest is probably a good beginning to weed out the good from the bad.

Meg ezt is:

It should be seven a week…plus a colored Sunday.
And it has to be funny. Not just rip off the other guy funny, or funny to you and your cousin funny…
An original joke. Everyday.
That’s an Iron man.

És innen érthető a vita kirobbantójának – meglehetősen hevesen és szabadszájúan védett – álláspontja is:

This isn’t about syndication— it was originally a group of indy guys doing it to encourage each other to draw more. Its for online comic artists, and they didn’t really set the rules very tight because no one really thought bigger online comic names would come in.

És érthető Wiley kárörvendése is:

And the only reason I find it silly is because of how web cartoonists constantly ridicule syndicated comic strips as being lame, boring, etc. Perhaps this experience will help them gain a new respect for what it takes to do a syndicated comic strip on deadline.

És megint oda jutottunk – miután körbejártuk/körbejárták -, hogy nincs konklúzió. Az látszik, hogy a szindikalizált rajzolók és a weben publikáló szabadúszó rajzolók között komoly ellentét feszül. Ebben benne van a lélekeladástól az igénytelenségig a teljes skála.
Furcsa végiggondolni, nem, hogy ezek a vicces, jópofa rajzok egymásra fenekedő, frusztrált alakoktól származnak?

No, mindegy. Zárjunk pozitívan: ez egy igenis jó kezdeményezés – feltéve, ha tartani tudják a színvonalat.
Wiley Miller pedig továbbra is félisten.