Bájgli ellen Duna

Tegnap belevágtam egy tesztbe.
– Te, a rézmozsár hogy bírja a vizet? – kérdeztem Nejt.
– Mit tudom én?
– Biztos, hogy ez réz? Nem lehet, hogy bronz?
– Lehet.
– Oké, akkor annak bírnia kell. A szobrok is bírják.
Aztán Nej és anyósom nézték a tévét a nappaliban én pedig elsétáltam elöttük egy téglával. Kicsit később pedig egy 30 kilós betonkockával.
Később Nej benézett a fürdőszobába és kerek szemmel jött ki.
– Te, mi ez? Él?
– Ó, csak egy teszt.

Kíváncsi voltam ugyanis, én voltam-e balek a nyáron, vagy a vízhatlan zsákom. A teszt lényege pedig az volt, hogy meghaltam volna, ha a mai evezésre nem tudtam volna vinni a fényképezőgépemet – csakhogy a vízhatlan felszerelésem még – finoman szólva – sem állt össze.
Nézzük, mire jó, amim van.
Előszedtem egy 15 literes zsákot, belevágtam egy jó nehéz rézmozsarat, megtömtem papírral, majd beledobtam a fürdőkádba. Nem süllyedt el. Hoztam bele egy téglát. Kevés volt. Alig hittem a szememnek. 15 literes zsák, a rézmozsárral és a téglával majdhogynem tele is lett. Amikor lezártam, kipréseltem belőle a levegőt. De a benne maradó kevés arra még elég volt, hogy ússzon a víz felszínén.
Ekkor mentem ki az udvarra a betontömbbért. A zsákra ráborítottam egy lavórt, arra meg rátettem a betont. Na, így már nem jött fel. Az más kérdés, hogyan nézett ki órákig a fürdőszoba, de a tudomány fejlődését nem lehet megállítani.
Nos, az eredmény vegyes lett. A papírok szárazok maradtak, de a belső felület, ahol feltekertem a zsák száját, benedvesedett. Márpedig, ha sokszor nyitom/zárom a zsákot, akkor nedves lesz a tartalma.

Aztán a mai időjárás megoldotta a problémát. Az orrunkig alig láttunk el, nemhogy fényképezgessek. Pedig. A Lupa szigettől eveztünk le a Kopaszi-gátig, végigcsorogva Budapest belvárosán, mindkét oldalon gyönyörű panorámák között. Nem mondom, a sűrű köd tett hozzá némi romantikát, de cserébe elvett a látványból egy darabot.

From Kajak
From Kajak

A Lupa sziget, ködben.

From Kajak

Kiskarácsony, nagykarácsony.

From Kajak

Ennyi látszott az M0 hídból.

From Kajak

A Hajógyári sziget mellett. Ekkor már elhagytuk a vaddisznót. Nem messze a Graphisoft parktól egy házaspár sétáltatta a kutyáit, közöttük pórázon egy jól megtermett vaddisznót. Ismerőseim szerint a malac teljesen háziasított, szobatiszta, nem zavarja a póráz és hallgat a nevére. (És ezzel már leelőzött néhány embert.)

From Kajak

Tízen. Őrültnek is jobb lenni csapatban.

From Kajak

A felújított Margit-híd. Nem mintha ez a ködtől látszana.

From Kajak

A bohócok porondja.
Lacinak már régóta kellett pisilnie. Mondtuk neki, hogy kössön ki, aztán csak acélosan.
Nem tette. A közéleti szereplőktől eltérően ő még szégyellte magát.

From Kajak

A Lánchídnál csorog a csapat. Itt jött velünk szemben egy vizibusz. Nem, nem az, amit a Mahart annak nevez, hanem egy… izé, tényleges vízibusz. Hogy mit keresett a vízen, ahol a madár sem járt látott semmit, az rejtély.

From Kajak

Lendületes érkezés, a sebesség a felvert hullámokon is látszik. Hiába, parthoz csapódni tudni kell.

From Kajak

És egy forró kávé, koronázásképpen.
Őrült dolognak tűnt, de nagyon jól sült el. Különösen, ha láttuk is volna a várost.

This entry was posted in Kajak.

5 thoughts on “Bájgli ellen Duna

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *