Thassos. És? (4/6)

2011.06.21; kedd

Kora reggeli meglepi. Egyik társunknak aznap volt a születésnapja, így még hajnalban felkelt, kirakta apró süteményekkel a hátsó rekesz fedelét, drazséból az évek számát, majd mellérakott egy üveg aszalt szilván érlelt pálinkát. Én pont az előző napon fogadtam meg, hogy az esti kikötésig maximum sört iszok, mert épp eléggé hullámzik magától is a tenger, de egy ilyen alkalmat nem lehetett kihagyni. Boldog születésnapot itt is, Béka.

From Thassos 2011

Kábé egy kilométert eveztünk a legközelebbi faluig, kikötés, bolt. Van az ilyen vásárlásoknak némi diszkrét bája. Az ember bemegy, pánikszerű gyorsasággal lekapkod mindent, amit venni szeretne, fizet, majd kirohan. Ekkor ugyanis már harmadik napja eveztem a tűző napon ugyanabban a ruhában, mindenféle mosdás és zuhanyzás nélkül. Az igaz, hogy ugyanebben a ruhában fürödtem is a tengerben, de hidd el, ez nem dobott sokat az élményen. A boltban a négyes zsugor Mythos mellett vettem kényeztetésképpen egy tábla csokit is. Elmajszoltuk a parton, majd jöhetett a következő evezésadag.

From Segédlet

A térképen láthatod, hogy egy újabb masszív fordulóhoz érkeztünk, itt kerültük meg a sziget legdélebbi részét. Barnával elszakadtunk a mezőnytől: a többség a part mentén haladt, mi viszont levágtuk az öblök kanyarulatát, mentünk befelé a derék hullámokba.

Értekezés a hullámokról. Szerencsénk volt, szép fokozatosan kaptuk meg az egyre nagyobbakat, eleinte szél sem volt, a hullámok pedig szembe jöttek. Ránézésre ezek tűnhetnek a legrosszabbaknak, mert ezek lassítanak a legjobban – de a sebességcsökkenésért cserébe ezek adják a legmarkánsabb élményt. Az egyik pillanatban egy hatalmas víztömeg előtted, a másikban már a tetejéről nézed a tájat, a következőben meg a gravitáció teszi a dolgát és ismét lent vagy. Az oldalsó és hátsó hullámok inkább idegesítőek.
Azt írtam, fokozatosan. Első nap olyan 40-60 centis hullámaink voltak. Második nap lépték át az egyméteres határt. Ekkor volt az, hogy időnként eltűntek a társak. (A kajakban ülő ember kábé egy méternyit lóg ki a víz fölé.) Harmadik-negyedik nap kifordultunk a nyílt tenger felé és itt a hullámok elérték a kétméteres magasságot. Persze ezt ne úgy képzeld el, hogy az emberre rászakad egy kétméteres tarajos hullám, nem viharban eveztünk. A hullámok kétméteres amplitudóval és nagyon alacsony frekvenciával jöttek, az élmény pedig inkább a hullámvasutazáshoz hasonlított. (Először nem is akartam két métert írni, mert tartottam tőle, hogy elhúzod majd a szádat: nézdd már, mekkorákat lódít az öreg, méghogy zavartalan időben kétméteres hullámok, miközben vigyorogva kajakoznak. Mesélje másnak. Nem a levegőbe beszélek, amikor először nekem ecsetelte ezeket a hullámokat egy kolléga, én is ugyanezt gondoltam róla. Direkt ezért behatóan figyeltem a méreteket, illesztettem hozzá a mellettem evezőket. Hidd el, amikor a hullám nem csak az előtted haladót takarja el, hanem a parti hegyeket is, akkor az megvan két méter.)

Kapcsolódó videók:

Végül feltűnt a távolban egy strand, nagyjából szieszta távolságra. Kieveztünk. Nagy szerencsénk volt, mert a part mellett haladók is ezt a strandot nézték ki és mindenféle extra kínzásokat helyeztek számunkra kilátásba, ha elmentünk volna mellette.

From Thassos 2011
From Thassos 2011

Strand, parti kocsma. Tanultunk az előző napból, vettünk két zacskó csipszet. Barna keményen le is aludta az értékét egy napozóágyon. Mi leültünk a domboldalban, sziesztáztunk. Sör, fürdések, szivar, duma. (Kérdés a büfében: – Hol van a vécé? Bizonytalan körbemutatás. Az egész világ egy nagy vécé. Másfelől az egész világ egy nagy hamutartó. Logikai következtetés: kocsmában nyugodtan bele lehet pisilni a hamutálba.)

From Thassos 2011

Újítás: mivel már nem cipeltem egy hűtőládányi vizet a hátsó tárolóban, így a sörök is egyre melegebbek lettek. Végül többen is összedugták a fejüket és megszületett a megoldás. Kikötés után a rögzítőkötélről leszedték az evezőt, a helyére egy doboz sört kötöttek, majd beásták a tengerfenéken lévő homokba. Röpke félóra után ihatóvá hűlt az egyéként forrásközeli hőfokú sör.

Délután jött a szirt kerülése, illetve egy hosszú, masszív evezés a legkitettebb déli szakaszon. A táj gyönyörű, vadregényes, egy gramm kikötési lehetőség nélkül. Barnával továbbra sem mentünk partközelbe, levágtuk az öblöket. A hosszú evezés után jó volt megérkezni a kiszemelt éjszakai szálláshelyre – de a strand kiábrándítóan nézett ki. (Mármint számunkra, mert egyébként jópofa strand volt.) Rövid part, mögötte zsúfolt város. Pedig a térképen olyan picikének nézett ki – igaz, a sűrűsége nem látszott. Ücsörögtünk egy ideig, ittam egy sört a kajakból, Gabi meg Barna elsétáltak, megnézték a félsziget túloldalát. (Ez egy hal alakú félsziget, a tövében 100 métert kellett csak sétálni a túloldalig.) Találtak egy sokkal jobb öblöt, így a fáradt emberek újból kajakba vágták magukat. Vízen azért csak kellett még evickélnünk vagy másfél kilométert – de bőven megérte. Csendes, barátságos öbölbe érkeztünk. Nyilván nem véletlenül volt ennyire elhagyatott, az öböl nyílásába ugyanis minden akadály nélkül tekertek befelé a nagy hullámok, a talaj is inkább köves, mint homokos volt, a nagy néptömeg értelemszerűen jobban gerjedt a száz méterrel arrébb lévő ideális fürdőszakaszra. Így ez a strand megmaradt nekünk.

From Thassos 2011
From Thassos 2011
From Thassos 2011

Kocsma természetesen itt is volt, rögtön bevágtunk egy gyros tálat, hozzá recinát. A gyros itt is inkább a mennyiségre ment, a minőségét… hagyjuk. De volt vécé és ez mindent vitt. Szószerint. Este nyolckor zárt a büfé, egyedül maradtunk az öbölben. Nem ijedtünk meg. Még a lelkünkre kötötték, hogy reggel hétkor keressük meg a Mamát, olyan kávét kapunk, hogy beszarunk. (Végül nem kerestük meg, mert mi van, ha tényleg.)

Mondhatni, a szokásos esti program. Sütögetések a gázfőzőkön, beszélgetések, szivar, gyilkos italok.
Szóba kerültek a felszereléslisták. Egyik kollégánál fel volt írva a szemöldökcsipesz.
– Ezt meg minek? Ennyire nem lehetsz hiú? – ütköztem meg.
– Egyfelől miért ne? Másrészt a csipesz nagyon jó kullancs vagy szálka kiszedésére.
– Igazad lehet.
– Miért, te nem hoztál semmi hülyeséget?
– Háát, most hogy mondod, lehet, hogy a bébi méretű beöntőpumpa nem túl szokványos.
– ?!???
– DSLR fényképezőgépek CCD pucolásához nélkülözhetetlen.
– Aha. Neked is igazad lehet.

Aztán viszonylag korai fekvés. A paleolit különítmény itt is csapkodta a köveket, de csak büdös lett, szikra az nem.

9 thoughts on “Thassos. És? (4/6)

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *