Milyen író volt Karinthy?

Ha a kortársait figyeljük, általános volt az a vélekedés, hogy Karinthy Frigyes nagy zseni, aki elaprózza a tehetségét. Írt több ezer krokit, humoreszket, de a regényt, a nagy regényt nem írta meg.
Vegyük észre, hogy ez a kritika elsősorban a kort minősíti. Akkor semmibe sem nézték az apró írásokat, mindenki nagy, igazi regényekben gondolkodott. Ma már a nagy regények nem jelentenek olyan sokat. Persze, tudunk róluk, hogy vannak – de már senkinek nincs arra sem ideje, sem felesleges szellemi kapacitása, hogy elolvasson egy 500 oldalas jellemfejlődési regényt.
Ezzel szembe a rövid, apró írások sokkal népszerűbbek lettek. Az emberek a gyors igazságokat, a könnyen emészthető hangulatokat keresik. Hiszen lassan már a blogbejegyzés is hosszú lesz, elég helyette a twit, meg a like.

9 thoughts on “Milyen író volt Karinthy?

  1. @Takoca:

    Oké. Ha azt mondom, hogy Rushdie-tól az Éjfél Gyermekei (750 oldal) szenzációs könyv – mikor kezdesz neki és mikor fejezed be? Ne legyenek illúzióid, ez nem olyan, mint egy szakkönyv, ahol tizesével lehet lapozni az oldalakat. Az említett könyv annyira tömény, hogy max napi 40 oldalt tudsz vele haladni. Mikor lesz rá 20 napod, hogy kivégezd?
    http://www.libri.hu/konyv/az-ejfel-gyermekei.html

  2. Joe: Amit arról írtál, hogy ma senkinek nincs ereje két oldalt egyben elolvasni, az is a kort minősíti. Ez persze jól hangzott, de ugyanúgy nem igaz, mint amit te írtál, mert az olvasottak száma nem nőtt a beiskolázás mértékével. Ehhez hasonlóan tankötelezettségben a 6 elemi helyetti a 18 éves korhatár sem növelte meg az átlag intelligenciát.

    Az felvágásnak számít, ha én szoktam ilyen könyveket olvasni?

  3. @UnA:

    Huh, itt azért van rendesen keveredés. Én úgy vélem, hogy az olvasottság és az intelligencia nincs közvetlen kapcsolatban, de szerintem ezt te is tudod, és műveltséget akartál az utóbbi helyett írni.
    Egyébként pedig szvsz a nagy regények népszerűsége nem azon múlik, hogy hány ember olvas. Hiszen régebben is a Kincses Kalendáriumok voltak a legnépszerűbb olvasmányok. Sokkal inkább azon, hogy az olvasó elit – azaz az elhivatottan olvasó emberek – miket olvasnak. Itt viszont érződik az, hogy felgyorsult korban élünk. Nincs rá napi 3-4 óra, hogy egy nagyobb egységet olvassunk át, az se biztos, hogy minden nap lehet 1 órát olvasni, azt meg ki tudja végigvárni, hogy mi lesz 20 nappal később egy regény vége? Miközben lehet, hogy az a regény nem is szól semmiről, a pár mondatban összefoglalható cselekmény csak egy szükséges rossz benne.
    A naprakészségről nem is beszélve. Aki olvas, az sajtót olvas. Gazdaság, politika, közélet. Aztán a szakma. Végül a blogok. Már ez önmagában éppen eléggé fárasztó olvasási mennyiség, kinek van még emellett ereje, energiája átrágnia magát azon, miket gyötri magát az a szerencsétlen Raszkolnyikov?

    Az felvágásnak számít, ha én szoktam ilyen könyveket olvasni?
    Feltétlenül. :) De csak azért, mert ezzel azt jelzed, hogy tudsz ilyesmire időt szakítani.

  4. “Ne legyenek illúzióid, ez nem olyan, mint egy szakkönyv,”
    szoktam könyvet olvasni, tudom milyen… (úgy értem, olyat amit nem tízesével szokás lapozni)

    “mikor kezdesz neki és mikor fejezed be? ” “Mikor lesz rá 20 napod, hogy kivégezd?”
    Ezt így nem tudom megmondani, de ez nem tart vissza.

    Egyébként értem én, hogy mit akarsz mondani a postban és igazad van.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *